P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

c) A szerény és illemtudó szerzetes

só is maradna. Mindez — mondja a tudós — nem ér többet 90 centnél.

1) Hiú és kevély embernek bizony jó volna a tudós amerikai állítását megfontolnia. Más szempontból azonban, minő erő, érték, hatalom rejlik az emberben! Bajos lenne értékét — akár dollárokban is — megállapítani. Vedd csak életedet, öt érzékedet, egészségedet. Mennyire becsülöd a látást, hallást, s az izlés, szaglás, tapintás érzékeit, valamint magát az egészséget ? A kis elemisták olvasókönyvében van egy rövid olvasmány: Gazdag úr hintaja állott meg vidéki vendéglő előtt. A fal mellett álló munkás épen szegényes eledelét fogyasztotta, mikor az úr finomabb ebédet rendelt. A munkás tekintetéből kiolvasta annak gondolatát és odaszólt neki: „Barátom nem cserélne velem?" „Már hogyne cserélnék", gondolta magában a szegény munkás. De hamar megváltozott a véleménye, mikor a kocsis az ebédet hozta. „János — szólt hozzá az úr, — emelj csak ki a kocsiból." Mindkét lába csonka volt. így persze a munkás se cserélt volna többé a gazdag úrral. Két lábát többre becsülte a gazdagságnál. És te mennyiért adnád oda látásodat, hallásodat? Milyen Összegért engednéd szemed kiszúrni? S egészségednek mennyi az ára? A betegségben sinylődők, kik egész vagyonukat áldozzák gyógykezeltetésre, eléggé bizonyítják, ') Weiter Gaudeamus II. 115-