P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

b) Öntudatos szerzetes

Iatait. De azt hangsúlyozzuk, hogy nyíltan nézzünk szemébe a létező veszedelmeknek, és gyámoltalan hajlongások helyett lássunk munkához. A nyíltan cselekvő, céltudatosan dolgozó jellemek számának gyarapodása nagyobb garancia a jobb és állandó jövő biztosításához, mint a diplomaták csavarintásai. A veszedelem ott van, hogy ez a kóros lelkület általánossá lett. A latin szerint: „A bove majore discit arare minor." Szelídebb magyarsággal : a nagyfejűek nyomdokaiba lép a szegénylegény; a kis liba is azt gágogja, mit az öregektől tanult. A nagyok politikai és diplomáciai sakkhúzásait, képviselőválasztások Ígérgetéseit s ugratásait aprópénzre váltotta a nép. Manap a számító, ravasz, sunyi, bizalmatlan, kétszínű, köpenyegforgató egyéneknek se szeri se száma. Nem is szólva arról, hogy immár nemcsak a háromlábú szék ülnöke, de a polgárember is politikai eszmecserét folytat szántás-vetés helyett. Ezen kettős lelki áramlatot kell a kolostor kapujánál megakasztanunk és be nem eresztenünk. a) A mi zászlónkon az „ima és munka" jelszava díszlik. A kolostorban nincs helye hencegésnek, nagyszólamú kortesbeszédeknek, szószátyárságnak. Nálunk nem beszélni, de tenni kell. Nem dikciózni, hanem alkotni. Nincs ennél szebb, boldogítóbb tudat s hivatás a világon : imádságos és munkás kéz-