P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

b) Öntudatos szerzetes

zel újjá teremteni a világot. A kegyelem birto­kában végigjárni megyéket, országokat s a bol­dogabb életnek magvait hinteni széjjel. Az evan­géliumnak éltető szellemében fölnevelni a kis elemiiskolásokat ; tisztaságra, jellemességre és öntudatos vallásosságra rávezetni az ifjúságot ; s a gondokkal küzdő nagyokat, családokat a meggyőződéses, boldogító hitéletre segíteni : igy mentjük meg és biztosítjuk a jobb jövőt. Igy teremtünk erős, új nemzedéket, mely ezer vé­szen át diadalt fog aratni. Testvér, bizd nyugodtan a politikai köte­lességek teljesítését azokra, kiket illet. Te imád­kozzál és dolgozzál. Prohászka szavai szerint 1) szent Ferenc kordájával kötötte meg a XII. század forradal­mának kerekét, hogy örvénybe ne rohanjon, a te imádságos és munkás életed is irányítani fogja fortuna szekerét a jobb jövő felé. b) Még inkább hiányozzék a kolostor lakó­jának lelkéből a diplomatáskodás. A diploma­ták lelkületéhez tartozik az érzelmek palástolása, mások megtévesztése . . . Ezt a furfangos, két­színű, alakoskodó lelkületet még hírből se is­merd. A szerzetest jellemezze teljes nyíltság őszinteség. „Legyen beszédetek igen-igen, nem­nem," — mondja a szentírás. Ettől ne tágíts. Szerzetes és kétkulacsosság — egymást kizáró fogalmak legyenek. A világ sokban követi a vallási igazságok­n) Prohászka. Magasságok feLë. 148. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom