P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

b) Öntudatos szerzetes

Hazaszeretetünk mellett azonban nem fe­ledkezhetünk meg arról sem, hogy egy Atyának vagyunk gyermekei, hogy Krisztus keresztje alatt testvérekké lettünk. A túlzott nacionalizmus, mely gyűlölettel indul a harcba, — pogány­ságba torkollik. Nem gyűlölhetünk senkit sem. Nekünk szerzeteseknek pedig különösen kell egymást és mindenkit szeretettel átkarolnunk. Ha szent Pál nem tett különbséget zsidó, görög, római között, — úgy nekünk is egyforma sze­retettel kell a különböző nemzetiségű testvérek iránt viseltetnünk. Legyenek azok magyarok, németek, tótok, horvátok, angolok, kinaiak . , . E tekintetben úgy kell éreznünk s eljár­nunk, mint IX. Pius pápa. Nagynevű politikus­sal beszélt a társadalmi átalakulásról. „Ha a kabineteknek megvan a politikájuk — mondotta — nekünk is megvan a magunké." „Melyik szentatyám politikája. Szabadna tudnom?" — kérdi a politikus. — „Szívesen fiam", vála­szolt a pápa. Egfelé emelte tekintetét és su­gárzó arccal mondotta: „Miatyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod. Legyen meg a te aka­ratod, miképen mennyben, azonképen a föl­dön is." — Majd hozzátette : „Most ismeri po­litikámat. Legyen meggyőződve, hogy végül is ez fog, ennek kell győznie. . ." 1) Ezek világos igazságok. Csak mellesleg tettünk róluk említést. P. N. Sasse öfm. Fröhliche Heilige. 98. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom