P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

b) Öntudatos szerzetes

\ késői ivadéka kezébe is ad hegedűt, de húrt és vonót is hozzá. Mig az egyik hangszerén cincog, a másiknál kedélyes beszédben nyilvánul meg a vidám lelkiség. Szokásban vannak a rekreáció alatt a társasjátékok is. Ilyen játékokról általában azt tartjuk, hogy mind megengedhetők, hacsak magukban véve nem helytelenek, vagy bűnre vezetők. Kapisztrán szent János és más tüzes szónokok prédikációinak hatása folytán máglyára rakott a nép kártyát, sakkot, kockát. De amennyiben ezen játékok egyszerűen szórakoztatóak és hiányzik belőlük a szenvedélyesség, nem kifogásolhatók. Miként a kolostori életből általában, úgy a rekreációból is hiányoznia kell a sértő, durva tréfának, csipkelődéseknek, kipellengérezéseknek. „A gúnyos, csúfolódó lelkületnek a forrása— olvassuk Wöhrmüller bencés apát kiváló munkájában — leginkább a csalódott élet és ördögi irigység, gyűlölet. A gúny hasonló a kígyóhoz, ínely a feldúlt boldogság romjaiból kúszik elő. Miután kiveszett az ilyenek szivéből az öröm, könnyen hajlanak arra. hogy embertársaikat is megfosszák tőle. Nagyon megfontolandók az Úr szavai: „Bármit cselekszünk a legkisebbnek is, olybá veszi, mintha neki magának tettük volna. Ilyen gúnyolódok az egykori pribékekhez hasonlók, akik köpenyt borítottak Krisztusra, nádszálat adtak kezébe és térdet hajtva előtte, csúfolták: „Üdvözlégy zsidók királya . « Helyesen 8*