P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

b) Öntudatos szerzetes

jegyzi meg erre nézve La Bruyère, hogy az ilyen gúnyolódok sohasem aratnak tiszteletet. Meghallgatják ugyan őket, nevetnek szellemes­ségeiken, de senkisem tiszteli, szereti őket". 1) A gúnyolódó, kritizáló szellem, ez a „por­felhő," mely fullaszt és gyilkol: sohase száll­jon le a kolostor lakóira. Minden szó, mely a legkisebb mértékben is sérthetné a szeretetei, legyen távol a testvérektől, főleg a rekreáció alatt. Jól mondja az írás: „A bölcs kedvessé teszi magát beszédje által, a bolond kedves­ségeelenyészik." A szórakozás legyen tényleg üdülés. Szerezzen testi-lelki könnyebbülést. Te­gyen alkalmassá buzgóbb, összeszedettebb imára és készségesebbé a munkára. 129. Politikamentesen. Katholikus embert hazaszeretetről nem kell kioktatnunk. A katholikum természetszerű­leg foglal magában mindennemű hűséget, szere­retet, önzetlenséget, önfeláldozást. A kelleténél nagyobbfokú merészség kellett ahhoz, hogy egyesek már a hazaszeretetet is t monopolizál­ják, maguknak kisajátítják. Mintha a nagy­hangú deklamálás, piaci kikiáltás, sajtókürtölés egyenlő lenne a hazaszeretettel! A katholikum gerincet, jellemet fejez ki, s ahol e gerinc hiány* zik, pótolja a vaklárma. Ennek nyomában viszont, az adott helyzettel megalkuvó poli­tika jár. ') Wöhrmüller Das Königliche Gebot 139—192

Next

/
Oldalképek
Tartalom