P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)
b) Öntudatos szerzetes
Ferenc értékes fejezeteket ír erről a leikibarátságról, milyen éppen közte és szent Chantai között is fennállott. Ilyen eszményi szeretet azonban olyfoku lelki tökéletességet tételez fel, minőt kezdőknél nem igen találunk. 128. Közös szórakozás. Szent Jánost, „a szeretett tanitványt," játék közben találta egy vadász. A szent egy madárral játszadozott. A vadász megütközött e látványon. A szent azonban e kérdést intézte hozzá: „Miért eresztetted le ijjadon a húrt?" „Hogy az íj j el ne veszítse erejét, rugaganyosságát" — felelte a vadász. „Látod, ugyanez áll az emberi lélekről is. Hogy az állandó munkában, gondok között el ne veszítse ruganyosságát, fogékonyságát, szüksége van közben ártatlan szórakozásra." 1) A kolostori életben minden perc be van osztva. A korai keléstől a késői lenyugvásig ima és munka váltják fel egymást. A húr tehát állandóan ki van feszítve. Hogy ruganyosságát el ne veszítse, a kolostori napirendbe az ebéd és vacsora utáni időre beillesztett szórakozás nyújt lehetőséget. Ilyen szórakozásnál nyerhet az ember leginkább bepillantást a szerzetesi életbe. Itt nyilvánul meg legnyiltabban és legbensőbben a kolostori élet öröme és vidámsága. Ez az életderű a faágakkal hegedülő szent Ferenc *) Spirago. Beispiel Sammlung. 351.