P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

b) Öntudatos szerzetes

126. Szeretetïenség. Szalézi szent Ferenc irja: Ahol nincs szeretet, oit az egész erényesség nem egyéb összetört cseréphalmaznál A szentírás szerint, a szeretet a bűnök sokaságát eltörli. A szeretetlenségröl azonban azt irja szent János : „Ki testvérét nem szereti, a halál fia."A szereteiienségnek ez természetes büntetése. Azért méltán üldözték a rendalapitók ép ezt a vétket a legkeményebben. Szent Ferenc pl. kérlelhetetlenül ostorozta a szeretetlenséget. Csípő bolháknak nevezte a megszóló beszédűeket s őket midenképen leálcázni igyekezett. Mikor egy alkalommal tényleges szeretetlenségröl értesült, ez a szelid tés jóságos atya, szent haragra lobbant, s a rend akkori kormányzójához, Cattani Péterhez ily szavakkal fordult : „A rend nagy veszedelem előtt áll, hacsak az ilyen rágalmaknak elejét nem vesszük. Sokak kellemes illatként áradó szent hírneve hamarosan undorítóvá lesz, hacsak ezen bűzösök száját be nem tömöd. Kelj fel, kelj fel és kutass szigorúan a vétkes után, s ha megtalálod, kemény és nyilvános büntetésben részesítsed. Ha pedig nem érzel magadban elégséges erőt az illető érdemleges megbüntetésére, juttasd a flórenci ökölvivó János testvérnek kezeibe".

1) A példabeszédek könyvében ilyen rendkívül kemény igazságot olvasunk: (1, 16.) „Hai dolgot gyűlöl Isten és a hetediket utálja. Ez a hetedik : Ki az ellenkezés magvát hinti el a *) Celánói Ťamás II. 182. — Feldernél : Ideále 299.