P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

b) Öntudatos szerzetes

testvérek közé. A szeretetlenség forrásai, melyekről P. Bonifác 0. S. B.

1) egy-egy szép fejezetben emlékezik meg: az önzés, haszonlesés, harag, bosszú, idegenkedés, gyűlölség, irigység, káröröm, gonoszság, érzékiség. Mindezekről a kolostorban szó se essék. A kolostor minden lakójának olyannak kell lennie, mint két szentéletű remetének. Kedves történetet olvasunk róluk. Halvány fogalmuk sem volt arról, miben áll a szeretetlenség, nézeteltérés, harag, összeveszés. Gyakorlatilag akarták hát tapasztalni. De amint az eléjük helyezett korsóra az egyik rámondta : a korsó az enyém, a másik azonnal helybenhagyta. És viszont ha emez mondotta a korsót magáénak, az első legott ráfelelte : természetesen a tied. így hiába próbálkoztak, semmikép sem sikerült összekülönbözniök . . . Nagyon vigyázz, nehogy az ellenkezés magvát hintők közé kerülj, kiket az Ur utál. 127. Pajtáskodás. Aki jóbarátot talál, kincset talál, — mondja az írás— (Sirák fia 6, 14

J Minden testvérnek kivétel nélkül ilyen jóbarátnak kell lennie; kétszeresen, ha a „barát" kitüntető-jelzőt rendi örökségkép nyerte. Azonban itt egy másik rendkivül fontos igazságot kell még hangoztatnunk. Azt, hogy ennek a szeretetnek általános jellegűnek kell lennie, azaz kivétel nélkül egyformán kell kit

erjeszkednie mindenkire. Amely *) Wöhrmüller. Das königliche Gebot.