P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 9. Második török hódoltság
1675—167-ig harmadízben füleki házfőnök, 1677-ben definitor, egyben szendrői elöljáró. A kurucok által felgyújtott kojostort kellett helyreállítania. Itt sokat szenvedett, nélkülözött. Erdemeiért 1680-ban tartományfőnökké választották. Ebben az időben a tartománynak már 18 kolostora volt 217 rendtaggal. Most következett a felszabadító hadjárat, mikor egymás után felszabadultak az elveszett kolostorok; a szécsényi is. 1684-ben azért az elöljáróság Erdőst, provinciálissága leteltével, szécsényi házfőnöknek nevezte ki. Azonban — mint látni fogjuk — nem tudta elfoglalni a szécsényi kolostort. Az egész rendtartomány történelmében nagy nevet vívott ki magának Kecskeméti Gergely. Pályájának fontosabb mozzanatai: 4 1662-ben Szécsényben klerikus, honnan a török elől Gyöngyösre menekül; 1663—1667-ig Gyöngyösön és Kassán végzi a teológiát; 1668-ban Nagyszőllősön hitszónok; 1672-ben füleki házfőnök; 1674-ben gyöngyösi helyettes házfőnök és újoncmester; 1675-ben gyöngyösi guardián; 1676-ban Homonnán guardián. A protestáns kurucok törtek a kolostorra, a rendtagokat elfogták, lóhoz kötötték s ostorral verték, hogy a lovakkal fussanak. 1677-ben szegedi, 1679-ben kassai guardián; 1680-ban Kecskeméten „első szónok" (conc. Primarius) és definitor; 1681—1683-ig ugyanott guardián. 1684-ben Gyöngyösön kusztos. Mint ilyen szorgalmazza a szécsényi kolostor elfoglalását, először Erdőst, aztán Fülöp Andrást,, majd Bárkányi Jánost küldve. A válás fájdalma élénken élt emlékezetében s a szívéhez nőtt ősi kolostort fel akarta támasztani romjaiból. Ezen időben nagy aggodalommal töltötte el a tartományt egyes kolostorai elvesztése; a kolostorok Lázári-féle új beosztásából kifolyólag Kecskeméti készítette az emlékiratot. 1686-ban a kurucoktól szenvedett derék férfit megválasztják provinciálisnak, remélve, hogy szenvedéseiért a provincia javára kedvező Ítéletet fog nyerni. Azonban Lázári hajthatatlan volt. A kolostorait szerető nagy férfi a veszteség hatása alatt térdrehullva könyörgött, hogy ne kívánjanak ekkora áldozatot a sokat szenvedett Provinciától. De Lázári nem engedett: „Nem áldozatot, de engedelmességet akarok" — szólt Kecskeméti provinciálisnak. „Atyám, ne térdedet, hanem lelkedet hajlítsd meg az ítélet előtt." 4'' 3) Lelkileg nagyon érthető, hogy olyan férfiú, mint Kecskeméti, kit már klerikus korában szenvedés kötött a tartományhoz s egyes kolostorokhoz, oly nagyon csüngött ezeken a kolostorokon. A kiváló, derék Kecskeméti 1690-től Egerben, 1692-től Gyöngyösön, 1694-től ismét Egerben, végül 1696-tól 1705-ben bekövetkezett haláláig, mint a „Provincia Atyja" Füleken működött. A testvérek s a nép javárésze elmenekült. Ki északnak, ki délnek tartott. A gyöngyösi török levelek között találunk egyet, mely szerint 1664-ben szécsényi lakos kapott Hatvanban letelepedési engedélyt. ügy látszik, P. Imrével hagyta el az illető Szécsényt. A vidéken, kisebb községekben, maradt lakosság. így Karancsságon 1662—1680-ig a plébánosok nevei is fel vannak tüntetve. 40 4)
