P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

I. RÉSZ. - 4. Új emberek, új élet

kenységére és szellemi nívójára. A kor, melyben vagyunk, Hollós iMátyás erősnek, nagynak ismert kora. Ország-világ ismerte Mátyás tettrekészségét, ügyességét. A nagy fénynek azonban volt árnyéka is. De vájjon ki mert volna arra rámutatni ? Mikor Mátyás elbizokodottságában még a ferences pápával, IV. Sixtusszal is dacolni mer : paratus sum duplicem crucem triplicare, — azaz, ha a pápa nem enged, kész az országot a szakadásba vinni... De ha senki sem merte az igazságot nyiltan hirdetni, merészelte a szegény barát, mert nincs félteni valója. „Miként négy évtized előtt Hunyadi László kivégeztetésekor — írja Fraknói — egy szent ferencrendi szerzetes volt az első és soká egyetlen, aki a közfelháborodásnak kifejezést adott, most is csak egy ferencrendi szerzetessel találkozunk, aki nyilvánosság előtt, szószékről Mátyásnak a jogokkal és törvényekkel nemtörődő, önkényes eljárását apostoli bátorsággal megróni merészelte."

Jü

S) Temesvári Pelbárt volt ez a bátor barát, kit az akkori időben munkái után a külföldön jobban ismertek és értékeltek, mint itthon. Temesvári Pelbárt szóval és tollal vette fel a harcot Mátyás humanizmusának ferde kinövéseivel. Nem kímélt semmiféle bűnt ; az igazságot kimondotta a nagyokkal szemben is. „Oly időben, amikor Mátyás király Vitéz János érsekkel, Janus Pannonius pécsi püspökkel s másokkal a klasszikus műveltség felélesztésén buzgólkodott, a középkor eszméin lelkesedő egyszerű barát a kereszténység reneszánszát sürgette s a vita hevében oly keményen szállt szembe Mátyással, mint Savonarola a Mediciek udvarának pogánykodó szellemével."

15

9) Pelbárt Szent István és Szent Lászlóról szóló beszédjeiben nyiltan és keményen ostorozta Mátyást. Beszédei közt találjuk Anaxagoras hasonlatát a pókról : „A földi igazságszolgáltatás olyan, mint a pókháló, mely a kis legyeket ugyan megfogja, de a nagy dongók átverik magukat rajta. Itt is elbánnak a kis bűnössel, de a nagyok szabadon járnak... De eljön az Isten ítélete..."

10

0) Temesvári Pelbárt, kiváló tanítványa Laskai Oswát és társaik látták, hogy a humanizmusnak sok a vadhajtása, azért méltán féltették tőle az országot ; nem a tudománytól féltették, melynek ők is fáklyavivőí voltak, hanem attól a szellemtől, melynek vége az ország lelkiségének elsekélyesítése, hitének kiveszése. A rend nagyjai igyekeztek az örvényre rámutatni, melybe a korszellem az országot belesodorni készült. Ez a szellem először a magasabb osztályokat mételyezte meg. A szegény nép és a nemesség ugyanis nem rendelkezett annyi pénzzel, mellyel a humanizmus tudását, művészetét megvásárolhatta volna. A nép és nemesség javarésze még sokáig megmaradt a ferencesek által képviselt irány, a mélységes hit és valláserkölcsi élet mellett. Sőt tudásukkal, bölcseségükkel a nagyok között is sikerült sokakat a veszedelemtől megmenteni. Azért mutattunk rá erre a tényre, mert a szécsényi kolostor ezen időszakban állhatott a lehető legmagasabb színvonalon tudást, lelkiséget illetőleg. Különben a magyar ferenceseknek ez egyik legdicsőbb korszaka : amikor Temesvári Pelbárt és Laskai Oswát hatalmas köteteit és azok újabb kiadásait