P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

Bevezetés

történelem hullámgyűrűje nem egyszer a kicsiny Ipolyból indult ki és tükrében látjuk az Egyház és a magyar ferencesek történetét is. A csehek ültek a kolostor falai között; a török mecsetet,« Bocskay protestáns imaházat alakított a templomból. Rendtörténeti szempontból pedig : a mariánus rendtartomány elődei foglalták el elsőnek a kolostort ; őket követték a szalvatoriánusok, majd a kapisztránusok léptek a nagy ősök örökébe. Az ország, az Egyház és a rend történetét nyújtja a szécsényi kolostor 600 éves múltja. Ezért érdekelhet története nagyobb tábort is. A hatszáz év, ezeresztendős ország életében is, nagy idő. A hatodik század évfordulója alkalmából kitárjuk a történelem klauzuráját és bepillantást engedünk másoknak is a kolostor belvilágába. Tekintsen bele a kolostor életébe a „jelen, melynek halványul sugára". Nézzen bele, ha akarja, hogy „új fény ragyogjon fel honára". Sajnos, szomorú igazságot fejez ki az egyházi ének: „Veszni indult István öröksége", s az ország „életének gyönge fáját lassan őrlő férgek rágják". Hazánknak bizonyára nem az a legnagyobb baja, hogy megcsonkították; hogy az íróasztal mellől látom három kilométernyire kígyózni az országhatárt, a 3—4 méter széles Ipolyt. Nagyobb baj, hogy a lelkek közt ütött ki a csonkaság, az üszkösödés. Fásultan, a pusztulásba való beletörődéssel sóhajtoznak a kétségbeesett költővel (Bajza) : „Multadban nincs öröm, jövődben nincs remény ..." S nem veszik észre, hogy ha tényleg „véreznénk" az ország miatt, vagy inkább az országért, ha egyszer áldozatot hoznánk, úgy magunk teremtenők meg a „jobb kort", magunk siettetnők a megújulást és életet. De elfeledtük, hogy „nincs veszve semmi sors alatt, ki el nem csüggedett". Éppen ezért van szava a szécsényi kolostor történetének mások számára is. A hatszáz esztendőnek sok öröme és éneke, sok imája és munkája, sok bánata és szenvedése, de egyben győzelme is, szemléltetve állítja elénk a csüggedetlen erőt, a törhetetlen akarást, — tehát azt a lelkiséget, mely egyedül mentheti meg az ország jövőjét. Ennyiben jó szolgálatot vélünk tenni, hogy a kolostor történetével miniatűr kiadását nyujtjuk az országos történelemnek; hogy föltárjuk a kriptákat és elvonultatjuk előttünk a hatszáz esztendős életet. Vajha elérnők célunkat és Ezekiel látomása teljesedne rajtunk is annyiban, hogy a történelmi mult új életet, reményt, élniakarást öntene a csüggeteg, halódó lelkekbe. Történelmi munkának súlyt, tudományos fajsúlyt az első tanúk kihallgatása, az első kézből kikerült okmányok felhasználása nyújt. Nem szándékunk száraz tudományos munkát írni, hanem inkább könnyebb olvasmányt. A tudományos okfejtés szerint igyekeztünk mégis eljárni és ahol Szécsény történetének feldolgozása körül homályos és téves adatokra bukkantunk, levéltárakban kerestünk megoldást, világosságot. Az előadás nyugodt menetét lépten-nyomon hosszú jegyzetekkel nem zavarjuk. A jegyzetek csak a történetírók számára szólnak.