P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

I. RÉSZ. - 16. Viharokon keresztül szebb világ felé

külve a vörösök elől. Akadt jóakaratú egyén, aki a kolostorba jött, kérve bennünket, hogy meneküljünk. Alig tudtuk őket megnyugtatni. — Reggelre virradva tényleg bejöttek Szécsénybe a vörösök. Boszszúból kifosztották azok lakását, akik fölültek a hamis híreknek és elmenekültek otthonukból. Május 21. A csehek kb. 10,000 főnyi sereggel támadtak Szécsény ellen. Golyó és gránátzápor zúdult a városra. Kolostorunknak, templomunknak sok jutott. Mintha semmi veszély sem lenne, szabadon jártunk-keltünk, vigasztalva a sebesülteket, kiket golyózápor közben iskolatáblán szedtek össze a kedves nővérek. Délután az egyik cseh csapat megrohamozta Szécsényt ; a vörösök hanyat-homlok rohantak ; itt ott utcai harc fejlődött ki menekülés közben. A csehek kb. 30 ágyút hoztak a városba, s 20 volt még az állomáson. A foglyokat a vasúton gyűjtötték össze. A kedves nővérek főztek nekik gulyást. P. Rajnér ment ki hozzájuk őket vigasztalni. Nagyon szép volt ezektől a foglyoktól és a szécsényiektől, akik mindannyian tudták P. Rajnér szereplését, mégsem árulta el senki sem. A csehek még aznap visszavonultak, mert Kassa körül megverték csapatjaikat. Vagy 300 embert hagytak csak vissza. A vörösök a Káprásból lőtték őket. Miután-miként előbb a vörösök is — megfigyelő helyüket a toronyban ütötték fel, a vörösök elhatározták, hogy lelövik a tornyot. Be is állították legjobb 15 cm-es ágyújukat, melynek kitűnő lövéseit azelőtt magunk is láttuk, mikor az Ipolyon túl beásott gépfegyvert talált el első lövésre. Szerencsére az ágyúmester szécsényi fiú volt (Hábel Gyula), a kolostor egykori ministránsa. A beállításból észrevette, hogy a lövés a tornyot fogja eltalálni, azért titokban rövidebre fogta a távot, így a lövések a Barcza ház mögötti szántásba hullottak. Másnap a csehek kivonultak, a vörösök visszatértek. Előkerült a szalmakazalból parancsnokuk is. Május 30. A vörösök általános támadást intéztek a csehek ellen. A cseheket az éjtszakai támadás váratlanul érte. Mezítláb, alsó ruhában fútottak Kékkőig. Másnap már Léváig jutottak. Örvendetes hír jön Szegedről. P. István szegedi guardián, ki az ellenkormányt megeskette, hazafias fiatalságból sereget toboroz. Júliusban a vörösök kiürítik az Ipolyon túli részt. Csapatokban hajtják dél felé az állatokat. A Tisza mentén a románok verik a vörösöket. Augusztus 2. A várva-várt örömnap : megbukott a magyar szovjet, megbukott a vörös uralom. Az eldugott és félve rejtegetett nemzeti színű zászlók elő kerülnek. A kisebb-nagyobb vörös csapatok szétszóródnak. Menekül ki hova tud. Sajnos a hóhér-vezetők idejében elszöktek a rablott értékekkel. Kínyílottak az országház pincéi, melyekben annyi derék hazafit kínoztak és gyilkoltak meg. Barcza Tibor (szécsényi református ügyvéd fia, kit P. Rajnér vett át nemrég a kath. egyházba), szintén ott várta a kilátásba helyezett kegyetlen halált. A derék fiatal ember Budapesten látta, hogy a vörös uralomnak hamarosan vége lesz