P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

I. RÉSZ. - 16. Viharokon keresztül szebb világ felé

és ezen örömhírt P. Rajnérnak küldött levelében jelezte is. A levelet azonban a küldönc vörös detektívnek adta át. Barcza az Országház pincéjébe került. Azt hitték, hogy összeesküvésnek jöttek nyomára, s maga a vérszopó Szamuelly vallatta Barczát. Augusztus elsején jött az autó P. Rajnérért, de szerencsére közben megbukott a vörös uralom. Visszaemlékezés. Az események gyors menetében nem lehetett mindent feljegyezni. Legalább utólag szögezünk le még néhány jellegzetes adatot. A vörös katonák pesti vasasokból kerültek ki. Nem voltak olyan veszedelmesek, mint róluk híresztelték. A pátereknek szabad útjok volt köztük. Előttük mindig tisztelettudóan viselkedtek. Ezt előmozdította két megrázó eset. Volt köztük két hírhedt istenkáromló. Az egyiket káromkodása után golyó találta el : a golyó a nyelvét lőtte keresztül, de úgy, hogy még a fogát sem sértette meg. Mikor hosszú szenvedés után némikép tudta nyelvét használni, könnyek közt végzett életgyónást. A másik káromkodó holttestét akkor találták meg a Káprásban, mikor az már oszlásnak indult. A vörös direktórium próbált többször kellemetlenkedni. Újra és újra felszólították pátereinket, hogy tegyék le a szerzetesi ruhát, legyenek civilek. Eleinte állásokkal kecsegtették őket. P. Rajnérnak azonnali tanári kinevezést helyeztek kilátásba. Mikor az Ígéretek sikerteleneknek bizonyultak, fenyegetni kezdték a pátereket. Azzal fenyegették meg őket, hogy nem kapnak élelmiszer-jegyet. De aztán hónapokon át adtak nekik „végkielégítést". Úgy hogy soha annyi pénzünk nem volt, mint a vörös uralom alatt. De a pátereket sohasem merték bántani. A páterek egy pillanatig sem vetették le szerzetesi ruhájukat. Sőt miután a vörösök látták, hogy a nép mennyire ragaszkodik hozzájuk, ha kellemetlenkedtek, a páterek léptek fel fenyegetőleg : itt hagyjuk a kolostort, várost : lássák aztán következményeit. A katekizmust is rendesen tanítottuk az iskolában, néhány esetet kivéve, mikor a templomban katekizáltunk. A feszületeket azonban a gyermekek könnyzápora közben távolították el a vörösök az iskolákból. A klauzura is sértetlenül állott fenn végig. A kolostor noviciátusát ugyan lefoglalták szükséglakások számára, de sohase foglalta el senkisem. A kolostorba helyezett Pintér-könyvtárat „kommunizálták" és élére polgári iskolai tanárnőt állítottak. A páterek azonban nem engedték be, azzal a kijelentéssel, hogyha katonai karhatalom alkalmazásával be mer jönni, akkor ők vonulnak ki a kolostorból, de a történendőkért nem vállalják a felelőséget. A házfőnököt a salgótarjáni direktórium többször el akarta fogatni, de a helybeliek minden ilyen irányú kísérletet megakadályoztak. A vörösek sokszor gyűléseztek. A páterek rendesen elmentek ezen gyűlésekre. Egy alkalommal pesti cipészlegény tartott beszédet a Szentháromság-téren. Minduntalan a papok ellen kelt ki, akik