P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

Bevezetés

„Csak törpe nép felejthet ős nagyságot, Csak elfajult kor hős elődöket. A lelkes eljár ősei sírlakához, S gyújt régi fénynél új szövétneket. S ha jelennek halványul sugára : ^ A régi fény ragyogjon fel honára." (Garai.) A szécsényi kolostorban „lelkes" fiatalság jár elődei „sírlakához". A szécsényi kolostor újra melegágya, „újoncháza" a tartománynak, miként azelőtt is volt évszázadokon keresztül. A kolostorba lépő ifjú pedig olyan, mint a kis gyermek : mindent meg akar tudni, s ismerni. A gyermek százszor is kérdezi atyját-anyját : „Papa, mama, mi ez ? mi az ?...." A „kisbarát" is látni, ismerni akar. Kikutat minden zeg-zugot. Megkopogtatja a hatszáz éves falakat ; a bolthajtásos hosszú folyosók kérdőjelként állanak előtte ; elméláz a török világból visszamaradt romokon és szent ihletséggel veszi kezébe az évszá­zadokkal azelőtt írt hatalmas fóliánsokat... Tisztelettel áll a nagy mult előtt. A fal, a boltív, a faragvány, az inkunábulum, mind-mind beszél hozzá. Hallja a hangot, mégis keveset ért belőle. A mult, a történelem ismerete fedi fel a titkot, teszi értelmessé és érthetővé a csupasz- falak és templomi kripták beszédjét.. Az Úr mezőre vezette Ezekielt és hatalmas csonthalmaz elé állította - mondván : „Jövendölj a csontokról.. ." 4) S az Úr akaratából a csontok megelevenedtek, lelket nyertek és éltek. Úgy érezzük, hogy a hat évszázad tág mezeje is megelevenedést sürget : jövendölj, beszélj, írj rólunk ; ünnepi menetben vonultasd végig hat évszázad­nak történetét. Történelem Írásakor lelki nehézség lepi meg a ferencest. Nem a mult megismerése, feltárása okozza a nehézséget. A feren­cesek a néppel és országgal összeforrva élnek ; hivatásuk, életet teremteni. S aki teremt, alkot, nem nehéz annak alkotásáról beszélnie. De gondolkodóba ejti a ferencest Rendalapítója intelme. Mikor Szent Ferenc meghallotta az örömhírt az első öt marokkói testvér vértanúságáról, annyira felujjongott lelke, hogy e szavakra fakadt : „Most már van öt igazi testvérem." A lelkesedés, az öröm rendtagjaiban büszkeségbe, dicsekvésbe csapott át. Szent Ferenc lelkét aggodalom töltötte el ; komolyan figyelmeztette testvéreit : „Kiki saját vértanúsága által dicsekedjen..." Máskor még kifejezőbben beszélt a múlttal való előhozakodás veszedelméről : A keresztes lovagok, Roland és társai nagy tetteket vittek véghez : manap, a késői törpék, azzal akarnak kitűnni, hogy a nagy ősök tetteiről áradoznak... Ez intelem egyik oka annak, hogy a ferences törté­nelmet többször írják mások, mint ferencesek. A hatszázadik évfordúló azonban megoldja a nehézsé­get. „Temetni jöttem Caesart és nem dicsérni," mondotta Antonius. Mi a mult „sírlakához" azért jövünk, hogy kegyelettel tárjuk fel a

Next

/
Oldalképek
Tartalom