P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 14. II. József rendelete pergőtüzében
dus, quidnam agat ; a tapasztalás majd megmutatja, hogy minő áldást eszközöl ki a világ a szemlélődő szerzetesek nélkül. Márciusban jött a harmadik bomba : a szerzetesrendek elszakíttatnak Rómától. Pápai bullát ezentúl csak császári placétummal szabad elfogadniok és kihirdetniök ; a generálisok jogait a tartományíőnökök veszik át, a szerzetesrendek pedig az egyházmegyei püspököknek és a politikai helytartótanácsnak rendeltetnek alá. A História Domus krónikása most már látja a romboló hatást, melyet ezen rendeletek előidéztek. A süllyedő tanítványokkal kiált fel: „Ments meg Uram minket, mert elveszünk!" Átéli a sülyedés borzalmait; de még mindig bizakodik: az Ur majd jobbra fordítja a dolgot és megkönyörül rajtuk. A páterek a lelkek üdvén való munkálkodással óhajtják Istent kiengesztelni. Lelkük minden erejével, áldozatkészségével szentelik magukat a lelkipásztori életnek. A krónikás megkönnyebbülten ad számot az óriási munkateljesítményről : a húsvéti időszakban a gyónók óriási sokasága látogatja templomunkat, hallgatják a nagyböjti beszédeket és végzik a keresztúti ájtatosságot. A vidéken működő páterek is emberfeletti munkát végeznek. Minden páterre körülbelül négy-ötezer gyónót lehet számítani. 61 6) Úgy látszott, hogy a csapások a lelkek világában viszszahatást szülnek. A kolostor lakói ekkor már tudták, hogy lét- és nem létről van szó. Ugy vélték, hogy önfeláldozásukkal tudják csak megmenteni jövőjüket. A hivek lelkiüdvén való munkálkodásban szinte felülmúlták a nagy ősök fénykorát. Ez időben kapta a templom a mai napig megmaradt értékes monstranciát, vert ezüstből. Az önzetlen istenszeretetet kifejező utolsó, értékes művészi alkotás. Az áradatot azonban nem tudta megállítani sem a páterek buzgósága, sem VI. Pius pápa bécsi látogatása, sem a hívek százezreinek a pápa előtti hódolata. Májusban királyi rendeletre megjelentek a szécsényi kolostorban a vizsgáló bizottság tagjai : a nagyoroszi, vadkerti, varbói és ludányi plébánosok, a páterek megvizsgáztatására. Az összes vidéken lévő pátert hazarendelték a vizsgára. A krónikás megjegyzi, hogy a vizsgáztatás, emberséges volt, az idősebb atyákat a vizsga alól felmentették. Érthető a jóakaratú együttérzés, hiszen a plébánosok nagyon jól ismerték a pátereket, akik őket számtalanszor kisegítették. Azonban a helytartótanács nem volt megelégedve a vizsgával. A ludányi plébános megbízást kapott, hogy vizsgáztassa meg az öreg és beteg pátereket is. írásban kellett nekik a megadott kérdésekre felelni és feleletüket a helytartótanácsnak beküldeni. Mikor 1783-ban (januárban) a krónikás az előző évi vizsgáról jelentést tesz, még mindig nem tudták, hogy a páterek vizsgájával meg voltak-e elégedve. Közben olyan esemény játszódott le, melyet a historikus is vérző szívvel, véres könnyek között könyvel el : a klarisszákat is elűzte a császári rendelet. Érthető a megindultság : testvérrend, melynek tagjait nemrég a szécsényi kolostor tagja, P. Kósa vizitált és mely iránt az egész ország évszázadok óta nagy tisztelettel viseltetett.
