P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 14. II. József rendelete pergőtüzében
„Véres könnyekkell kell megsiratni a Klarissza szüzek kolostoraikból való kiűzetését", írja a szécsényi krónikás. A közvéleményt is mélyen megindította a klarisszák könyörgése : „Amint ekkoráig lelkünket keserétő közhírek rebesgetéséből reszketve hallottunk — írják a helytartótanácsnak — immár a szomszéd tartománybeli apáczák szomorú eloszlásokban szerzetesrendünknek sajnos eltörlését mint egy tükörben ájuló sziveink epesztésével szemléljük. Felséges s Helytartó Királyi Tanács ! Méltóztassék halállal tusakodó fájdalmas életünknek ügyét irgalmas tekintetbe venni..." Majd kérésüket a történelemből vett érvekkel alátámasztva, így fejezik be : „...És azzal lerajzolhatlan keserűségünket megvigasztalni kegyelmesen méltóztatik, mindnyájan Felséges Urunknak boldog országlásáért Helytartó Felséges Királyi Tanácsnak szerencsés állapottyáért még fonnyadt testeinkben tart a Lélek, Isten 0 szent Fölségét méltatlan imádságainkkal ezer hálaadások között éjjel és nappal imádni fogjuk. Lábaihoz boruló alázatos szolgái, pozsonyi, nagyszombati, budai és pesti Klarisszák halálárnyékai..." 1782. február 6. 61 7) A hazáért magukat áldozatul hozó tiszta lelkek ezen felzokogására és történelmi multjuknak feltárása után is érzéketlen maradt a császár s a helytartótanács. Szinte azt lehetne mondani, kéjelegtek ezen szerencsétlen áldozatok kínján, kétségbeesésén. Mint a szécsényi krónikás írja, az Egyház e drága gyöngyét sárba dobták, az Istennek szentelt ezen bárányokat vad, pokolbeli farkasoknak dobták prédájául : sacrae Christi sponsae lupis infernalibus in praedam dabantur, Ecclesiae Christi praeclarus thesaurus in manifestam perditionem.. ," 61 8) Amikor kiveszett az ország intézőiben minden emberi érzés, várhatott-e még valaki kíméletet? 1783. Nagy sóhajok közt kezdi a krónikás az új évet: „vajha jobbat hozna, mint az elmúlt esztendő!" Említettük, hogy az év azzal kezdődött, hogy a beteg és öreg pátereket is megvizsgáztatták. Ez év májusában a kolostorba jött a megye alispánja, mérnökkel, küldöttséggel utánanézni, hogy vájjon van-e kolostorban zárka s ha igen, azonnal leromboltassa. Először kihallgatták a házfőnököt, majd a házfőnököt kiküldve, kihallgatták a kolostor összes lakóit. A mérnök ezután megnézte a helyiséget és az átalakításra előterjesztést tett. Másnap két kőműves 15 forintért átalakította a kolostori fegyelem termét. Jó Isten ! — kiált fel a historikus — mi lesz ezután még velünk... Ebben az évben állították fel a kaszárnya-szemináriumokat, amelyekben szerzetesrendek növendékeit kellett küldeni. Ezekben a szemináriumokban a tanárok gúny tárgyává tették a szerzetesi hivatást. Az őszi búza-kollectió után nem minden aggodalom nélkül sóhajtott fel a krónikás : „Vajha békességben fogyaszthatná el a szécsényi szerzetes-család, mit a hálás szeretet felajánlott." Az utolsó noviciátusi esztendő fejeződött be ezen esztendőben Szécsényben, míg II. József halála után újra meg nem nyílhatott. 1784-ben a krónikás mindenekelőtt beszámol a kerületi pap-
