P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 14. II. József rendelete pergőtüzében
A kolostor történeti könyve részletesen emlékezik meg Mária Terézia haláláról és temetéséről, kiemelve a nagy királynő történelmi szerepét. A provinciális atya útján megkapták a felszólítást, hogy a boldogultért mennyi imát, szentmisét végezzenek. A krónikás még hozzáteszi, hogy belefoglalták imáikba az új uralkodót, aki anyjának erényeivel ékesen foglalja el a trónt." 1 4 De aztán jött a rendeletek áradata, melyek annyira szuggerálták az ^embereket, hogy elvesztették a nyugodt, higgadt gondolkodást. Úgy állottak azon időben a kolostorok és szerzetesrendek a császári rendeletek viharában, mint a lövészárok katonája a pergőtűzben. Pathológikus, letargiás állapot volt az, mikor mindenki átadta magát a sorsnak, várta a gránát, a rendelet lecsapását, mely szétröpíti s csak mikor a lecsapás "megtörtént, zokogtak fel ; de a zokogásra kaján kacaj volt a visszhang. Miben bíztak azon kor szerzetesei? Abban, hogy előbb-utóbb végeszakad a rendeleteknek és akkor újra élőiről kezdik az életet. Mintha semmi sem történne, dolgoztak tovább. Azért a rendes történetbe szúrja a historikus a császári rendeleteket. 1781 április 2-án adta ki a császár az első sérelmes rendeletet, melyben megtiltja, hogy a szerzetes rendek külföldön tartózkodó elöljáróikkal érintkezésbe lépjenek ; az országban önálló szervezkedést önkormányzatot ír elő. Ez a rendelet elvágta a szerzetesi élet legerősebb éltető gyökerét. A tartományfőnök azonnal összehívta tanácsosait, a definitóriumot. A szécsényi kolostor egykori noviciusa, a rend nagynevű történetírója P. Blahó Vince írt alapos, a történelemből vett meggyőző érvekkel alátámasztott kérvényt a magyar püspöki karnak — a többi szerzetesrendek elöljáróihoz hasonlóan — kérve, hogy a császári udvarnál közbenjárjanak érdekükben. Jóhiszeműségükben azt hitték, hogy II. Józsefet a történelem tanúsága, érvek, megakadályozzák félszeg elgondolásainak keresztülvitelében. A tagadó válaszra teljes rezignációval, minden további gondolat hozzáadása nélkül folytatja a krónikás : „azonban őfelségének úgy tetszett, hogy rendeletéhez ragaszkodjon, melyhez másokat is fog még csatolni ; nekünk pedig mint alázatos alattvalóknak fejet kell hajtanunk." Ez több mint egyszerű törvénytisztelet és szerzetesi alázat ; ez a szolgai fejhajtás, meghunyászkodás hangja. II. Józsefnek hihetetlen eljárása megbénította az emberek szabad gondolkodását. 61 5) 1782 februárjában jött a második bomba, mely a szemlélődő rendeket röpítette légbe. A férfirendek közül eltörölte a karthauziakat, kamalduliakat, az apácák közül az összeseket, kivéve az erzsébetes, orsolyita és szaléziána apácákat. Az eltörlés okadatolása : ezen szerzetesrendek nincsenek a köznek hasznára s azért, mint a társadalom szükségtelen ágai, a köznek fájáról levágatnak . . . Erre a rendeletre már felzokog a kolostor történetének vezetője. Hivatkozik arra az áldásra, melyet a szemlélődő szerzetesek, az Istennek szentelt szüzek élete, példája és imája a társadalomra árasztott. Fájdalmasan teszi hozzá : Ám lássa a világ, mit művel : Ast videat mun-
