P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 13. Széltében a lelkek birodalmában. Nagy egyének csarnoka
mély lelkilátással tárja îel a bűnös ember iszonyatos lelkiállapotát, csakhogy a szerencsétleneket megmentse és Istenhez vezesse a megtért bűnöst . . . Szécsényben alakult ki lelkében a „Sedeciás" nagyböjti ciklus : „Sedeciás király iszonyú példájának magyarázattya lészen ezen böjti szent napokban folytatandó beszédemnek summája, — olvassuk művében — melyben is én egyedül üdvösségtek szerelmeért fogok foglalatoskodni." 59 0) „Óh bűnösök — kiált fel már beszédje elején — óh boldogtalan bűnösök, hová igyekeztek, mit gondoltok? Meddig búsíttyátok még Isten lelkét és meddig hitegetitek Őtet jobbulástok iránt tett sok hazug Ígéretekkel" . . . Tudományosan képzett szónok. Beszédeiből ki-kicsillámlik a bölcseleti tanár képzettsége s még inkább a szentírás magyarázó rátermettsége. Számtalanszor alkalmazza nemcsak a Szentírást és Szent Atyákat, de a klasszikus írókat is. Ha kell, a tudomány ferde, hamis nézeteivel is felveszi a harcot és forgatja a gúny fegyverét. Szellemesen mondja a megtérést halogatónak: „Gondolhattyuk, hogy még nem halunk meg, de nem tudhattyuk : biztathatnak orvosok, az egek forgássit vizsgáló astrológusok késő nagy üdőkkel, de se ők, se mink nem tudgyuk életünk végső határit." 60 0) Az igazság hirdetésében nem ismert személyválogatást. A Temesvári Pelbártnak testvére, aki az igazságot mindenkinek meg meri mondani. A ferences szónok személyek felett áll, függetlenül beszél. így beszélt Kósa. Sőt azt lehetne mondani, hogy a gazdagok iránt erősebb s keményebb a szava, míg a szegények az , ő védencei. Utolsó nagyböjti beszédjében így emeli fel szavát : „Óh félelmes, óh rettenetes és siralmas végső óra ! Melyben már az ilyen Istentől elfajult embert nem segíthetik jeles és nevezetes cselekedeti, nem gonoszul gyakorolt gyönyörűségi, nem bölcs tudománya, nem tisztsége, gazdagsága, várának falai, vagy bástyái, nem védelmezhetik jobbágyok sokasági, szolgáinak őrizete, atyafiainak könnyhullatási, kedveseinek fohászkodási, se jó barátainak szomorú sopánkodási." 60 1) Rajong hazájáért és a magyar népért. Turáni fajisága szeretetében s iránta való lelkesedésében, a mult nagyságának kiemelésében szinte túllépi a kellő határt. De azért emeli ki oly magasan a multat, hogy annál inkább mutasson rá a jelennek hibáira s azokat annál szembeszökőbbé tegye. Kassán tartott nagyszabású beszédet Szent István, „nemes magyar hazánk első apostoli királyunk dütsőségére". „Üdvözítőnk születése után — olvassuk — a leghatalmasabb nemzettel vetekedett hadra termett, sok nagy tsatákon próbált, földön és tengeren győzedelmes, hideghez és meleghez egyaránt szokott, kemény természetű Magyar Nemzetünk ... A magyarok győzték meg ama híres Dáriust, ők alázták meg a hatalmas Cyrust, ők törték meg ama világhírű Nagy Sándornak legnevezetesebb hadvezérét, Zoporinát.. ," 60 2) Mélyen tekintett bele a társadalomba. Ismerte annak ferde hajtásait, látta, hogy meg van mételyezve. Szavai szinte sokban ráille-
