P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

I. RÉSZ. - 13. Széltében a lelkek birodalmában. Nagy egyének csarnoka

nek korunkra is, de még inkább arra az időszakra, mely aztán bekövetkezett, mert mint más próféták szava, úgy az övé is a pusztában kiáltó szó maradt csupán s a mételyek, a vadhajtások, melyeket vagdalt, mégis elterjedtek és végveszedelmet hoztak : „Rettenetes — mondja ugyanazon Szent Istvánról szóló beszédjében — és t hallatlan, micsoda üdőket értünk : már feledékenységben megyen az Isten; ma már a huzavonás igazság; az ájtatosság kába bolondság; a törvénytelenség és gonoszság szabadság; a feslettség gavallérság; mintha már se Isten, se pokol nem volna, se meghalni nem kellene. Boldogtalan sors ! — kiált fel — mit nem érünk végtére hazánk fiaiban és hazánkban ? Már láttyuk az antikrisztus előlnyargalóit, sok pseudopolitikusokat, álartzos farizeusokat, Makhiavellistákat, Fedronistákat, indifferentistákat és ami több, Istent felejtő, vagy ismerni nem akaró atheistákat, . . . kik mézet szólanak és mérget forralnak, másfelé céloznak és másfelélőnek; szép almát nyújtanak, de férget titkolnak ; kúthoz vezetnek, de szomjan bocsájtanak, kik színes felebarátság színe alatt képmutatóskodnak . . . Ezekért, ezekért translata est gloria ab Izrael, elvétetett dicsősége a magyar izraelnek. Ezért maledictio devorabit terram, et reliquentur homines pauci: ezért átok eszi meg földünket és nemzetünkből kevesen maradnak, amint is már szemünkkel láttyuk gyakortai illetését Istennek . . . Vélitek-e, hogy a külső színes tettetésből, az szabad és törvéntelen életből, Isten és felebarátunk sérelméből áll az igaz magyar szent erkölcs és nemesség ? Halljátok mit mond bölcs Plutarchus : Parum nobilis est, qui praeter insigne, et cognationem nihil amplius habet nobilitatem: Igen csekélyen tekintetes és nemes, akinek füstös címerén és megaprósodott rokonságán kívül, nints maga karjával és díszes erkölcsével nyert nemessége ..." Kosa korát jellemző ezen rendkívül élesen látó jellemzéséből megkapjuk a szerencsétlen jozefinista időkhöz a kapcsolatot, átmenetet. A veszedelem, melyet ő előre látott s mely ellen keményen harcolt, sajnos, bekövetkezett... A szónoki sikerek mellett nem kevésbbé kiválóak Kosának a szerzetesi tökéletesség körüli érdemei. Mint házfőnök, lektor, definitor, újoncmester mindig a szigorúbb fegyelemnek volt a megtestesítője. À szécsényi levéltárban találni fönnmaradt iratai között olyanokat, melyekből megismerni az öntudatos szerzetest, a szent szegénység bajnokát, a szerzetesi fegyelem védőjét. A római főelöljáró, a generális miniszter maga is tudomást szerzett a nagytehetségű Kosának a szerzetesi fegyelem és öntudat emelése körüli érdemeiről és 1771-ben kinevezte a szomszéd mariánus provincia vizitátorának. Szécsényi újoncmester korában érte ezen kitüntetés, ez a fáradságos munka. Nagy szeretettel és hozzáértéssel teljesítette magas küldetését a mariánus tartományban. Tudásával nagy szeretetet párosított s így rendi testvérei atyjukat látták benne. Ugyanezen küldetéssel a mariánus tartomány gondviselésére bízott klarisszákat is meglátogatta. Szokás szerint külön levélben jelentette be látogatását a „Tiszteletes Mater Abbatissának ".