P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

I. RÉSZ. - 10. P. Bárkányi János Szécsény második megalapítója

kelve várván Huszár Imre Uramat, eő kegyelmét „is magamhoz, vagyok tzon, hogy kitanulhassam Szécsénynek melyik része enyém Öcsém uraimékkal együtt, s melyik része legyen az Nyári, vagyis az Haller famíliáé, hagyom kegyelmed ítéleteire, ugy lehet őszién megmutatnom engedelembül ki hova szálljon. Azonban, hogy ha kegyelmed Szécsénynek részükről való árat Nagy Méltóságos Esztergomi Érsek Urunktul 0 Nagyságátu!, avagy Beszprémi Püspök Uramtul ő Kegyeimétül maga ajánlása szerént meghszerezhetné, bizony igen-igen obligáína vele mind engem, s mind Otsém uraimékat s abból többet is alamizsnálkodhatnám kegyelmeteknek, mint eddégh, mert kegyelmed maga is jól tudja, a szegény háztul nem kövér, csupán csak ösztövér bárány telletik ki. His Adm. Rvdam Patten Vm feliciter valere cupiens permaneo Pattis Vtrae Balogh 25. Nov. Ao. 1689. Servus obligatissimus Comes Joh. Koháry A következő levél azt mutatja, hogy pásztói magányukból is folytatta Bárkányi munkáját. Mert levelére február 17-én kapja Kohárytól a következő választ : „ . . .Azonban méglen 200 forintokrul cessionalis levelemet Korponai János uram őkegyelme az iránt adandó recognitiójával kegyelmednek megküldöm, hogy kegyelmed az Mementobul ki ne felejtsen Pátereivel együtt, küldöttem 50 német forintokat kegyelmeteknek, kérvén azon bizalmasan kegyelmedet, mivelhogy én imár Isten jóvoltából Szécsénynek megszáliitásához tehetségem szerint akarok kezdenem, mutassa hozzám annyi jóakarattyát kegyelmed, ne rekesszen el kegyelmetek maga szomszédságából, s az mint az-előtt is mondottam vala kegyelmednek, ne kivánnyon kegyelmetek engem Szécsényből kinézni : assecurálom kegyelmedet sem rossz, sem káros szornszédgya nem leszek kegyelmeteknek, mert ha szintég más ember őröket kegyelmeteknek nagyobb alkalmatosságára oda nem engedhetem is, mivel hogy nemo plus juris in alium possit transferre, quam ipsémét habeat, mindazáltal mintsem kegyelmetek neheztelésével, hozzám való idegenkedésével az magamén is építessek valamit, kivánom inkább Szécsényt nem laknom, noha talán ottan való lakásom, mind az helynek, jobb móddal való megtelepítésére s mind kegyelmetekre nézve úgy remélem, ártalmas nem lenne. . . Datum Balogh 17. Febr. 1690." E két levél élénken állítja elénk Bárkányit. Járt-kelt Gyöngyösre, Baloghra és ír leveleket, pártfogolja a szegény szécsényieket, hogy megfelelő házhelyekhez jussanak. Legkülönösebbnek látszik, hogy nagy mecénásuk kérését mégis megtagadta : nem járult hozzá, hogy Koháry a kolostor mellé kastélyt építsen. Pedig akkor igazán meg lettek volna mentve minden további gondtól. Nem tételezhetjük fel, hogy Bárkányi és Koháry között politikából származó ellentét lett volna. Ertjük azon tényt, hogy Koháry kezdettől fogva legitimista volt s mint ilyen Thökölytől sokat szenvedett, s később Rákóczival ellentétes volt felfogása ; viszont Bárkányit — noha előbb a kurucok ellen védte a szendrői kolostort — Thököly akarta Rómába küldeni s Rákóczi nevelője volt, majd támogatója is igyekezett lenni. Sokkal nagyobb egyéniség és tiszteletreméltó úgy Koháry, mint Bárkányi, hogy politika miatt ártott volna éppen annak a kolostornak, melynek ő a kinevezett újjáteremtője. Bárkányi a levéltárba tette Kohári levelét megőrzés végett és P. Nagy András abból idézi is, de hozzáteszi még Bárkányinak a levél hátlapjára írt megjegyzését, melyből észrevesszük, hogy Bárkányit rendje, kolostora jövője aggasztotta a kolostor mellé épülő kastély. „Isten a tanúm — írja — hogy nem vezet előítélet a palotaépítés szomszédsága miatt, hanem a palota elvenné a kolostor minden kilátását és a szent falak közé (sacer