P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

I. RÉSZ. - 10. P. Bárkányi János Szécsény második megalapítója

egyesek Morvaországig vándoroltak. A fiait sirató Rákelnek szomorú, kétségbeesett lelkülete szállotta volna meg Bárkányit — „ploravit filios suos, quia non sunt" —, ha nem az a nagy egyéniség, milyennek előző életében már mutatkozott. Bárkányi nem csüggedett. Az engedelmesség minden intézkedésében a Gondviselés tényét ismerte fel (mindig nyomósítja is az engedelmesség küldetését . . .) és éppen azért nem ijedt meg a nehézségektől, hanem munkához látott. Mily kedvesen hárítja el magától a dicsőséget, mikor levelében folytatja: „A Szentlélek világosságától indíttatva, népies, hazai nyelven meghívóleveleket irtam minden községbe, minden helységbe, könnyesen buzdítva mindenkit, hogy szent Máté evangelista napjára jöjjenek össze elpusztult kolostorunkhoz (vulgari, natioque idiomate scripsi invitatorias ad omnes pagos, adhortans lamentabiliter universos ut ad diem D. Matthaei Evang. dicatam comparèrent in hoc desolato Conventu)." Vajha felmaradt volna egyetlen ilyen levél a sok közül, akkor gyönyörködhetnénk Bárkányi szívet indító szónoki erejében. Levelei nem maradtak hatás nélkül. Hogy ecsetelhette a szülőföldhöz, a szevedések e helyéhez való ragaszkodást; a bajok feletti győzelmet, a csüggedetlen akaraterőt; őseik, a szent hely, a véráztatta hely szeretetét; a szentegyházban való összejövetel sok-sok vigaszát, örömét. Mint kiválóan képzett egyén, a magyar nyelv rendkívül gyakorlott kezelője, lehetetlen, hogy ne ismerte volna kisdiák korából a szécsényi szokásokat, szent énekeket. Hány szent éneket idézhetett Dusi gyűjteményéből! Szónoki erejének legdicsőbb ténye a hatás, az eredmény, mely leveleit kísérte. Az embereket meggyőzte; nem féltek többé: lelkiatyjuk hívó szavára előbújtak rejtekeikből és vágytak a sok szenvedéssel megszentelt ősi Szécsénybe. A szívhezszóló, könnyes beszéd megtette hatását. Mily szerető szívre vetítenek világot szavai: „Könnyesen buzdítva mindenkit", lamentabiliter adhortans universos. Könnyeivel áztatta papírra vetette sorait . . . De halljuk tovább Bárkányit. „Midőn tehát a csillagos ég szelíd királya felvirrasztotta a nagy napot, és csapatonkint jött elő a különböző és messze fekvő tájakról a nép és kitörő lelkesedéssel örült az Úrban, hogy az ősi áhítat ujjáélésének reménységét nyerte meg szent Ferencz alázatos fiai által. Midőn aztán megérkeztünk a külső kápolnához, az u. n. Szentlélek kápolnához, a kocsi oldalára szerelt oltáron bemutattam a szent mise áldozatot, kértem a Mindenhatót, az Ö szent nevének dicsőségére tegye eredményessé ezen utunkat." Halászon Véghéknél gyülekezhettek és indultak megható szent körmenetben, az ősi énekek szent dallama mellett, könnybelábadt szemekkel Szécsény felé. Egymás nyakába boruitak a régi ismerősök, amikor 25 évi keserves élet, sok viszontagság után találkoztak. Festő ecsetje alá kívánkozó jelenet: lent a Szentlélek patakja mellett, a kápolna összedőlt falai., előtt, kocsideréken mutatja be a nagy férfiú a szentmise-áldozatot. Örömkönnyek közt s egymás nyakába borulva éneklik régi egyházi énekeiket ; az Ürfelmutatást jelző cseri-