Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1924)

XI. Könyv. A magyarországi ferenczrendüek működése az irodalom, építészet és művészetek terén

kai szemben s igyekeztek a katholikusokat felvilágosítani, nem csupán szóval, hanem írásban, nyomtatásban is. Láttuk, mint rendeltek ki városonként igehirdetőket s ezek beszédeiben mindenesetre igyekeztek a hitújítók állításait megczáfolni. Egyik közülök, a legmerészebb, leghíresebb hitújító, Dévai Mátyás tételeit megbírálván, ezekről alkotott Ítéletét nyomtatásban is kiadta. Szegedi Gergely «preco verbi divini famatissimus = az isteni ige legnevezetesebb hirdetője»

1 mariánus ferenczrendű volt ez. Pályafutásáról azt tudjuk, hogy ő 1531-től 1533-ig a mariánusok pécsi hittudományi iskolájában volt előadó, 1533-ban váradi guardián s egyúttal kormánytanácsos, 1546-1550-ig pedig provinciális volt. Alkalmasint ő az a Szegedi Gergely (Fülöpfi), aki 1512-ben a krakai egyetemen tanult. Meghalt 1550 május 4-én.

2 Sületlen tévedés tehát öt az 1550-ben még ifjúkorban levő és iskoláit 1555-ben végző Szegedi Gergely protestáns pappal egy személynek tartani s arra gondolni, hogy e jámbor, buzgó szerzetes később meggyőződését megváltoztatta volna.

3 Szegedi Gergely e jeles, 60 nyolczadrétű levélre terjedő s a betűk alakjából ítélve, Bécsben nyomtatott müvének czíme : Censurae fratris Gregorii Szegedini ex ordine divi Francisci in propositiones erroneas Mathiae Dévai sed, ut ille vocat, rudimenta salutis continentes. Anno MDXXXV.

4 Benczédi Székely István zsoltármagyarázataiban megemlékezik aVáradon lakóFrater(Szegedi)Gergelyről s gúnyosan mondja, hogy látott nála olyan táblát (Luciper tábláját), amely a keresztény házasságot csúfolja.

5 Lehet, hogy megfordult nála, s ily táblát látott nála, de Szegedi Gergely fentidézett műve és egész élete bizonyítja, hogy ő azt csak megczáfolás végett vette magához. Sokkal nagyobb s a tudományok akkori színvonalán álló írói pályatársa volt Nádasdi Bálint salvatoriánusnak. Azzal kezdé nyilvános működését, hogy 1542-ben Tasnádra ment igehirdetőnek, 1544-ben pedig Nyírbátorba. Itt annyira megnyerte Báthory András szabolcsi főispán és országos főkapitány tetszését, hogy 1546-ban 1 Egyháztörténelmi Emlékek II. 364. 2 Karkas Szerafin i. m. 19. Kósa i. m. 222, 229. Schrauf : Regestrum Bursa Hungarorum Cracoviensis. 16, 81. 3 Szinnyei : Magyar írók. XIII. 546. és más régi írók. 4 Szabó-Hellebrant i. m. III. 309. sz. 5 Irodalomtörténeti Közlemények, 1892. 439—40.