Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1924)

XI. Könyv. A magyarországi ferenczrendüek működése az irodalom, építészet és művészetek terén

az ő udvarába rendelték káplánnak.

1 Báthory segítségével 1550-ben kiment Párisba, hogy az ott levő híres egyetemen tanuljon és így a hitújítókkal szembeszállhasson. Már előbb kezdett jegyzeteket készíteni olvasmányaiból, de különösen sokat jegyzett fel Párisban tanárainak előadásaiból, még pedig részben az ott tanult zsidó és görög nyelven. Könyvének homlokára ezt írta : «Sarcinulas fero per fratrem Valentinum Nadasdinum propriis manibus mihi Parisiis pro sua labili memoria stipanda impositas anno gratiae millesimo, quingentesimo, quinquagesimo primo». Könyvecskéje s abban a ferenczrendűek 1510—1533-iki története megvan a ferenczrendűek gyöngyösi könyvtárában.

2 De mire hazajött, már nem tudta értékesíteni szerzett tudományát Nádasdi, mert itt hazánkban 1552 után oly nagy lelki és testi nyomorúság volt, hogy tudományos működéséről szó se lehetett. 1559-ben megválasztották őt galgóczi guardiánnak,

3 bizonyosan azért, mert Báthory Andrásné, Thurzó Anna ott lakott. Az előzmények után alig lehet kétséges, hogy ő az a «fráter Valentinus, [concionator magnifici domini Andreae de Bathor», aki 1564 július havában Báthory András udvarában, a szeredi kastélyban vagy a dévényi várban lakott. Ez évben nagybátyja, Erdődi Tamás, Báthory András udvari borbélya (orvosa) 100 forintot vagy ahelyett egy nagyszombati házat hagyott reá és három Miklós, Tamás és István nevű testvérére. E három testvér, ép úgy mint az atyjuk, képírók voltak. Tehát NáÜasdi Bálint valóságos művészcsaládból származott és nagybátyjának nevéből következtetve tiszántúli születésű volt. Nagyon hihető ennélfogva, hogy a Kusallyal szomszédos, tőle északra eső Nádasdon született.

4 A XVI. században azután több író nem is került ki a ferenczrendűek közül. A XVII. század elején újra lángralobbant köztük is a katholikus keresztény hit szeretete s ők is óhajtották, hogy a lelkek üdvösségét írással, könyvekkel is előmozdítsák. De épen ezért a XVII. századbeli ferenczrendűek már nagyobbrészt 1 Egyháztörténelmi Emlékek, II. 496, 502, 506. 3 V. ö. Blahó : De viris illustribus. Kézirat a gyöngyösi levéltárban. §. XII. Történelmi Tár. 1891. 340. 3 Egyháztörténelmi Emlékek, II. 526. 4 Katholikus Szemle, 1908. 1154—58. Gyárfás Tihamér értekezése. •