Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1924)
III. könyv. A Stefanita-őrség
Csíksomlyóra. Ámde ez év október havában a császári keresztény seregek Thökölyt és csapatait épen Csíkmegye felé szorították. Thököly csapatai tehát először a mikházi konventet rabolták ki. Azért innen és Csíksomlyóról a ferenczrendűek október 6-ika táján elfutottak Gyergyóba. Először Gyergyó-Újfaluban a plébániaházban szálltak meg, azután átmentek Szárhegyre kolostorukba. De itt se érezték magukat biztosnak s azért menekültek tovább Gyergyó-Remetére. November 1-én hívta őket vissza Valcsánszki Szárhegyre. Az őrzés végett Csíksomlyón visszamaradt atyák és segítőtestvérek nem mertek a kolostorban maradni, hanem az erdőben rejtőztek el. Meg is mentették életüket, de visszatértükben öt megterhelt lovat mégis csak elraboltak tőlük a tatárok. Mindenszentek után mindenikük visszatért a kormánytanácstól kijelölt helyre. 1 1691-ben megint ilyen nagy ijedelemben és bajban voltak. Július 28-án hallván a tatárok jövetelének hírét, Csíksomlyóról elfutottak Csíkszenttamásra, a többi lakosok pedig elbujdostak az erdőkbe. A ferenczrendűek azután július 31-én tértek vissza Csíksomlyóra. 2 Ezek a futásra kényszerítő rablófergetegek és Thököly hadának kiűzése jelzik, hogy Erdély külpolitikai állása megváltozott s a török főhatóság alól a magyar király, illetőleg a német császár hatalmába került. Ez azután nagy hatást gyakorolt az erdélyi ferenczrendüekre is, mert lehetővé tette, hogy a lengyel összeköttetésekkel felhagyjanak. Eddig kényszerítette őket a lengyel püspökökkel és lengyel ferenczrendűekkel való érintkezésre' az erdélyi fejedelmek oktalan félelme a magyar katholikusoktól. 1670. óta a bujdosóknak, majd Thököly háborúja miatt az erdélyi ferenczrendűeknek Magyarországba menniök, vagy ott tanulniok teljesen tiltva volt. Olaszországba se lehetett többé menni se Magyarországon, se Törökországon keresztül, mert Ragusa városa, ahol eddig tengerre szálltak, 1667-ben a rettenetes földrengés következtében tönkrement. Ellenben Lengyelország ezidőtájt hatalmas, erős volt, 1 Újfalvi Albert feljegyzései a csiksomlyai konvent levéltárában. 2 U. o.
