Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1924)
III. könyv. A Stefanita-őrség
Moldvában nagy befolyással bírt és Máramarosmegyénél közvetetlenül érintkezett az erdélyi fejedelemséggel. Ennélfogva 1670. után a stefaniták csakis Lengyelországon keresztül érintkezhettek az apostoli székkel s viszont az apostoli szék is csak lengyelországi nunciusa útján tudott nekik segítséget és utasításokat küldeni. Lengyel püspökök szentelték fel ez időben az erdélyi ferenczrendűeknek végzett és alkalmas növendékeit. így pl. 1679-ben a poseni helytartó-püspök szentelte fel Nagy Jánost, 1683-ban wladislawi helytartó-püspök Stockinger Mátyást és Kósa Tamást. 1 E nagy kerülő-út persze sok időveszteséggel, sok kellemetlenséggel járt, de más mód a katholikus világgal való érintkezésre nem kínálkozott. 1687-től kezdve azonban Erdély főbb helyein a magyar király seregei állomásoztak. 1690-ben a bécsi császári udvar még jobban megszorította az erdélyi fejedelem hatalmát és végre hosszas tárgyalások után 1691. deczember 4-én kiállította I. Lipót császár és magyar király Erdély további kormányzásáról szóló híres diplomáját. Ezzel megnyílt az út a stefaniták előtt, hogy a magyar ferenczrendűekkel való, oly régen megszakadt, pedig rájuk oly áldásos összeköttetést megújítsák. S kikhez fordulhattak volna nagyobb bizalommal, mint a magyar mariánusokhoz, akik hajdan az ő őrségük díszeit: Domokost és Kajonit nevelték. Innen van, hogy 1693-ban a márczius 10-én Csíksomlyón Újfalvi Albert látogató-biztos vezetése alatt tartott közgyűlésen jelen van egy derék és tudós mariánus ferenczrendű, Ivanovics Elzear. A közgyűlés Hozó Pétert választotta őrré, immár másodszor, de kormánysegédekül mellé adta Ivanovics Elzeárt és Dóczi Imrét. Ivanovics Elzear tulajdonkép 1692. őszén érkezett közibük s akkor megkezdette, 1693-ban pedig bevégezte a bölcseleti tárgyak tanítását. 1693-ban azután a növendékekkel megkezdette a hittudományi tárgyak tanulását és a felső oktatást úgy szervezte, hogy ezentúl az őrség nem szorult külső, idegen iskolákra. Ö ugyanis oly bőven és részletesen adta elő a bölcseleti és hittudományi ismereteket, hogy az akkori szokás szerint nyilvános 1 Registrum literarum. 61.
