Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1924)

III. könyv. A Stefanita-őrség

lakhatna velük és a magyar ferenczrendüek segítenének neki. Kérik tehát a generálist, hogy egyezzék bele e kolostor átvételébe és vigj'e ki a hitterjesztő bizottságnál annak átengedését. Nem azért kérik, hogy konventjeik számát szaporítsák, hanem, hogy a sanyargatott katholikus lelkek üdvösségét előmozdítsák. A hitterjesztő-bizottságot pedig kérik, parancsolja meg, hogy a későbbi moldvai püspökök vagy apostoli helytartók őket az átveendő bákai kolostorból ki ne űzzék és mint másutt a török birodalomban élő ferenczrendűeknek, úgy nekik is e helyen szabad legyen tartani egy-két ekét, meg ökröt a búza elvetésére és a fa behordására.

1 Parcsevich annyira bízott e kérés igazságosságában és megadásában, hogy 1670. július 27-én már rá is bízta a bákai kolostort Taplóczai Istvánra, a csiksomlyai guardiánra.

2 Később 1673. márcz. 10-én Taplóczait kinevezte az ő helytartójának, mivel neki a lengyel királyhoz kellett mennie.

3 Taplóczai tehát, bár a lengyelek ellenkezése miatt Bákóban rendes konventet alakítani nem tudott. 1673-tól kezdve ott élt, ott lakott Bákóban, eljárt a szomszéd falvakba, tanította, vigasztalta a szétszórt, szegény, magyar katholikusokat. 1677. január 11-én végre az apostoli szék kinevezte őt Moldva apostoli helytartójának. De két évet se tudott töltenie nagyfontosságú szolgálatban. 1678. november elején beteg lett, kénytelen volt visszatérni Csiksomlyóra és itt november 9-én befejezte áldásos életét. Azzal a tudattal adhatta vissza lelkét Teremtőjének, hogy sok könnyet letörölt, sok magyart tanított és sok lelket megmentett. Vigasztalhatta az is, hogy 1678. május 23-án a provincia kiküldötte ő mellé Rákosi Gábort igehirdetőnek. Tehát lesz utána még, aki küzdjön a kath. magyarok megmentéséért.

4 Már 1670. július havában ott volt Csiksomlyón, a bákai kolostor átvételét tárgyaló tanácskozáson is jelen volt és a hitterjesztő-bizottságnak írt levelet, nagyobb erősség kedvéért aláírta Conigan Didák ir származású, ferenczrendű atya. Egyike volt e 1 Losteiner : Annales. Pars IV. S. I. art I. appendix. Registrum literarum. 41. Iorga: Studii si documente. 79—82. De ez utolsó a Karczfalvi nevet hibásan Garefalvi-nak olvasta. 2 A ferenczrendüek kolozsvári levéltára, loculus 53. 3 Losteiner: Annales, p. IV. s. I. a. I. appendix. 4 Losteiner : Annales p. IV. s. I. a. 5. appendix. Registrum literarum 40. 41. Újfalvi Albert feljegyzései.