Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1924)
III. könyv. A Stefanita-őrség
derék férfiú azon szerencsétlen katholikus papoknak, akik Cromwell rémuralma elöl kénytelenek voltak elmenekülni Európa minden részébe. «Sacrae militiae servitor» (a szent katonáskodás szolgája)-nak jelzi ö magát e levél aláírásakor, mert mindenütt szolgálni akart az ő Jézus Krisztusának s Erdélybe is azért jött, hogy itt jó papok nevelése által harczosokat szerezzen Jézus igaz vallásának. Jegenyei tehát 16^1. július 7-én Csiksomlyón kis gyűlést tartott és a kormánytanács meghallgatása után megbízta Conigant, hogy a provincia növendékeinek az erkölcstudományt adja elö. Ekkor kezdődött tehát a stefanita ferenczrendűeknél a rendszeres oktatás a hittudományokra, s bár Conigan-nak egyelőre csak három tanítványa volt, a többi még másutt tanult, mégis nagyon örültek e csekély kezdetnek is, mert ezentúl nem kellett növendékeiket oly messzire; Rómába, Nagyszombatba vagy Lengyelországba küldeni. E gyűlés után 1671. július 12-én írta meg Jegenyei jelentését a provincia állapotáról. Ebből értesülünk, hogy ekkor 15 miséspap, hét növendék, két kezdő és 1—2 segítő testvér tartozott a stefanita-csoporthoz. 1—1 konventben tehát 4—6 miséspap tartózkodott. 1 1672. június 15-én a stefaniták rendes közgyűlést tartottak és ekkor Újfalvi Albertet választották meg őrnek, Karczfalvi Bonaventurát és Bankovics Ferenczet pedig kormánysegédeknek. Csiksomlyóra rendeltek 6 miséspapot, Mikházára négyet, Szárhegyre kettőt. Ezek száma csak 12, a Bákón levőket tehát egyelőre nem vették tekintetbe. Három növendék külföldön tanult, hat növendék és két kezdő pedig a három konventben volt szétosztva. 2 Újfalvi Albert ideje eltelvén, az 1675. június elején tartott rendes közgyűlésen Kajoni Jánost választották őrükké és így utat nyitottak neki, hogy a magyar katholikus egyház és a magyar katholikus irodalom körül elévülhetetlen érdemeket szerezzen. Kajoni, mint említők, a provincia akkori mostoha körülményeit, csekély eszközeit tekintve, valódi zenei lángelme, orgonakészítő és zeneszerző volt egy személyben. 1 Losteiner : Annales. R. II. 98. 2 U. o. Annales. R. II. 100.
