Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1923)

II. Könyv. A salvatorianus ferenczrendűek tartománya

szabálytalanságok alól, úgy, hogy a szerzet köteles volt róla továbbra is gondoskodni, csak többé hivatalt e rendtartományban nem nyerhetett és a közjogtól kiszabott büntetéseket el kellett viselnie. Ennélfogva a kormánytanács őt engedetlensége és többszöri kiszökése miatt egy évi Hradistyén töltendő börtönre Ítélte. Utolsó eltávozása előtt Andrássy 100 forintot tett le a kassai gondviselőnél. Ezt a kassai konventnek adták. A Mattyasovszky László volt nyitrai püspöktől és kanczellártól a kassai konventnek hagyott 50 forintból 30 forintért csináltattak Andrássynak új ruhát, 6 forintot a szakolczai, 6 forintot az 1705-iki galgóczi gyűlés költségeire fordítottak és így a kassai konventnek csak 8 forint maradt meg. Még Bárkányi János is bajba, vagy legalább is rossz hírbe keveredett. Mint kecskeméti guardián sok jót tett Andrássy Miklóssal és társai arról vádolták, hogy az egész város felgyujtásával fenyegette meg őket. A Szakolczán távol tanácskozó kormánysegédek persze nem tudták megítélni, mi igaz e hírekből és Kelefi Dénest bízták meg, hogy tartson szigorú vizsgálatot ott a helyszínén. A Bárkányi ellen indított vizsgálat mutatja, hogy az ellentétek ekkor már a császári pártiak és a magyarok közt a rendtartomány kebelén belül is nagyon kiélesedtek ós nemsokára még nagyobb összeütközésre vezettek olyannyira, hogy majdnem az egész rendtartomány megmaradását veszélyeztette. Wiebera a provinciáiisi szolgálat hetedik évében már nagyon erőszakos lett és a háborús állapotokkal nem számolván, a szabályok kényszerű áthágását is nagyon nagy bűnnek vette. Igy történt, hogy a rendtartománynak egyik nagyérdemű tagját, Nagy János tábori lelkészt 1709. május 7-én Pruszkán börtönbe vettette, pedig semmi okot nem adott arra a gondolatra, hogy szökni akart volna. Később még nagyobb biztosság okáért innen Hradistyére vitette át ós ott tartotta őrizet alatt. E tette nem csupán a szabályok nagy megsértése volt, hanem nagy feltűnést keltett Bécsben is az udvari körökben, mert itt Nagy Jánost nagyon jól ismerték s a királyhoz való hűségéért nagyra becsülték. Erezte ezt Wiebera és e tette után 1709-ben kétszer egymásután hívta össze a kormánysegédeket tanácskozásra előbb augusztus 21-re, utóbb november 20-ára Hradistyére.