Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1923)

II. Könyv. A salvatorianus ferenczrendűek tartománya

Nagy János pártfogói kivitték, hogy maga az esztergomi érsek, Keresztély Ágost szász herczeg irt a provinciálisnak és kérdőre vonta őt. A provinciális válaszolt s persze mentegette magát, hogy az érseket rosszul értesítették. Mivel a magyar kormánysegédek 'most sem jelenhettek meg, a tót kormánysegédek a provinciális eljárását helyeselték és így a felelősséget részben magukra vették. Mindamellett féltek, hogy Nagy János börtönbevetósóből nagy baj lesz s azért Nagy Jánostól ígéretet vettek, hogy az ellene folytatott pert titokban fogja tartani. Ez igóret után őt szabadon bocsátották, sőt azt is megengedték neki, hogy Bécsbe mehessen és így az őt látni óhajtóknak eleget tehessen. Vagyis tulajdonkópen így neki kellett csillapítania a Wiebera tette ellen felzúduló főpapokat, tábornokokat és főurakat. Aztán visszahelyezték őt szerzetesi jogaiba ós hogy még jobban kiengeszteljék, három szavazattal kettő ellenében megválasztották őt őrnek. Mindjárt fel is akarták használni Nagy János nagy ismeretségét, mert Trencsónbe nagyon szerettek volna bejutni. Templomot kaptak volna is a városon kivül, ámde nem volt lakás addig, míg a kolostort felépíthetik. Megbízták tehát Nagy Jánost, menjen el Bécsben gróf Illésházy Miklóshoz a földesúrhoz és kérje el tőle a Sirsich családtól neki visszaadott házat ideiglenes lakásul. Báró Andrássy Miklós kitöltvón a rászabott büntetést, nem akart Wiebera kormányzása alatt maradni. Ezért kinyerte, hogy a ladislaita csoporthoz átmehessen. Vele együtt Kubiczka Cyrill atya is búcsút mondott a salvatoriánus rendtartománynak és ebbe a kormány tanács 1709. augusztus 21-én beleegyezett. Sárközi Innoczentet megint elkérték egyidőre tábori lelkésznek, de mivel onnan azt merte irni, hogy ott pénz nélkül élni nem lehet, visszarendelték, hogy a szerzetesi nyugodt életre visszatérjen. Mivel Vinkler nevű ezredes Gubernát Antalt, a volt zsolnai elöljárót az ő ezredéhez tábori lelkésznek kérte, kénytelenek voltak Zsolnára Újhelyi Ágostont új elöljárónak küldeni. Sárközi azonban e határozat ellenére visszamaradt, mert az ezredes, Lehoczky Márton nagyon kérte a provinciálist, hagyja ott, „míg Isten szegény hazánkat csendes békességgel megvigasztalja." — A vitézlő rend ugyanis nagyon hozzászokott már, ellenben más ismeretlent nem szívesen venne maga közé.