Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1923)

I. Könyv. A marianus ferenczrendűek tartománya

őr vagy guardián minden kolostorban gyóntatóatyát rendeljen és mindenik szerzetes mindenik héten meggyónjon. Az önmegtagadást és a lelkifegyelmezettséget gyakorolniok kellett a szerzeteseknek a böjt, különösen az ötvened vasárnaptól (tehát nem hamvazó szerdától) kezdődő nagyböjt megtartása által, kivéve persze a betegeket ós az elvónült testvéreket. Más napokon is szigorú időponthoz és mennyiséghez köti az étkezést. Napjában csak kétszer volt szabad étkezni és akkor is ebédre csak két tál ételt, vacsorára egy tál ételt volt szabad feladni. Még ahol bőven adtak a kolostoroknak élelmiszereket, ott sem volt szabad három tál ételnél többet adni és maga a provinciális, vagy az őr sem adhatott ez alól fölmentést legfeljebb két napra. A betegek és állandóan nehéz munkát végző testvérek azonban fel voltak mentve. Viszont megszünteti azt a szokást, hogy egy tálból 3—4-en étkeztek, hanem külön edényben kapta meg mindenik a maga részét. Az ételből, vagy italból valamit a czellába vinni szigorúan tilos volt, mert igy a törvényt ki játszhatták volna és az elöljáróknak e végből meg kellett'vizsgálniok az egyes czellákat. Ugyancsak a törvény megtartása végett elrendelte, hogy a városban egyes jótevőknél vagy családoknál való látogatás alkalmával nem szabad sem enni, sem inni. A pártfogók és főpapok meghívására az elöljárók engedelmével elmehettek hozzájuk ebédre, de ott is csak tisztességes módon volt szabad ótkezniök. Hogy pedig e tekintetben mindenik kolostorból kimenő testvéreknek legyen támasza esetleg ellenőrzője, egyedül és engedély nélkül egy testvér sem mehetett ki, hanem csak ha társat vett maga mellé. Ugy látszik ez volt a mariánus csoport bajának egyik forrása, hogy pártfogóik, jóakaróik nagyon is gyakran liivták magukhoz egyik-másik kedvelt testvért, a sok vendégeskedés pedig nagyon ártott a szerzetesi fegyelemnek. Erre mutat az, hogy e szabály megtartására legsúlyosabb büntetésekkel szorítja őket a provinciális. A feledékenység ellen azt az intézkedést tette, illetőleg újította meg Igali, hogy minden pénteken és szombaton az étkezés előtt Szent-Ferencz szabályait és az azt magyarázó pápai meg egyetemes káptalani határozat egyes fejezeteit kellett felolvasni. Hogyha nem volt abban a kolostorban lector (előadó) akkor sorban kellett a felolvasást végezniök a testvéreknek. Szerfelett sürgeti a provinciális az állandó foglalkozást. Ha a kolos-