Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1923)

I. Könyv. A marianus ferenczrendűek tartománya

torban bent voltak a testvérek, vagy imádsággal, vagy tanulással vagy olvasással, vagy elmélkedéssel vagy kézi munkával kellett foglalkozniok és a veszekedő, másokat zavaró, szemtelen beszédektől vagy kiáltásoktól tartózkodniok kellett. A példás, szerzetesi élet fölvirágoztatása végett megparancsolta a provinciális az esti imádságtól reggeli imádságig tartó hallgatást, továbbá a világiaktól való elrekesztést. A megokolásból oda vetett rövid nyilatkozatból is meg lehet látni, hogy a szerzet hanyatlásának második oka a világiaknak ós különösen a nőknek a kolostorokba való bejárása volt. Ez okozta, hogy a szerzetesek beleavatkoztak a világi ügyekbe és maguk is mintegy egyes családok ügyészei lettek. Ez pedig elvonta őket az imádságtól és lelkiemelkedettsógtől. A leghatásosabb eszközökhöz nyúl tehát a provinciális, hogy 3 hónap alatt minden kolostorban kész legyen a rekeszték s a kolostor belsejébe senki be ne léphessen. Ha a guardiánok 3 hónap alatt meg nem csinálják a rekesztéket, az őrök vegyék el tőlük az évi ruházatot ós annak árát fordítsák a rekeszték készítésére, sőt ha ez nem elég, könyveit is vegyék el és annak árát is arra fordítsák. Hogy minden gyanúnak elejét vegye, a gyóntatóatyáknak nem volt szabad a nők gyónását másutt hallgatni, mint a templom hajójában s nem volt szabad bent a fiatal, kezdő szerzeteseket a czellába magukhoz vinniök. Szent-Ferencz szellemével főleg ellenkezett a külön vagyon, s méginkább a vagyonszerzés. A mariánusok rendtartománya lassanlassan annyira megfeledkezett erről, hogy nem csupán a kolostoroknak voltak ingatlanai, hanem az egyes testvéreknek is voltak külön ingóságai, pl. lovai, külön ruhái és méginkább pénzértékei. Igali ezt a világi procuratorok kinevezésével akarja megszüntetni. Elrendeli, hogy minden kolostornak legyen procuratora, vagyis gondviselője s az vegye át az összes pénzbeli alamizsnát és költse el a guardián vagy az őr rendelkezése szerint. Még őrzésre sem volt szabad egyeseknek átvenni valami értékes dolgot, hanem csak a választottak (discretusok) beleegyezésével s akkor is meg kellett vizsgálni, mit vesz át s ha szükséges volt a sekrestyében, vagy más közhelyen eltenni. Nagy gondja volt a provinciálisnak arra is, hogy a szerzet ki ne haljon, hanem lehetőleg ájtatos, tudós tagokkal gyarapodjék. Megparancsolta, hogy minden guardián évenkint egy ifjút vegyen