Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1923)

I. Könyv. A marianus ferenczrendűek tartománya

ben folyamodott a szentszékhez, hogy ő építhessen a kunoknak, jászoknak, tatároknak és a félhitűeknek templomot, de egyúttal ő határozza meg, hogy ez új megtértek egyházai melyik püs­pökséghez tartozzanak. Kérte azt is, hogy a tizedet egészen en­gedjék el nekik. A pápa megengedte ugyan a királynak, hogy ő épithesse a templomokat és igy azoknak ő legyen a kegyura s hatá­rozzon afelett, melyik püspökséghez lesz legczélszerűbb azok csa­tolása, de a terhek alól az új keresztényeket nem menthette fel egé­szen, hanem csak enyhítette azokat s azt akarta, hogy az új kereszté­nyek legalább is harminczadot fizessenek. 1 1364-ben a kunok nagyobbrészt már keresztények voltak. Az élelmes Surdi János, váczi püspök s egyúttal a király kincstartója szerette volna, ha tizedet fizettek volna. Mivel pedig I. Lajos királynál e tekintet­ben nem boldogult, a pápát kérte fel közbenjáróul. A pápa 1364. február 27-én kérte is a királyt, hogy vegye rá a kunokat a tizedfizetésére, 2 de ennek legalább is egyelőre nem lett eredménye. Az 1351—60. években csak hozzávetőleg tudjuk, hogy Kelemen (Clemens) testvér volt a provinciális és vagy ő, vagy utódja a következő helyeken tartottak közgyűlést. 1351.-ben Szemenyén, 1352-ben Lippán, 1353-ban Szerémujlakon, 1354­ben és 1356-ban Esztergomban, ugyancsak 1356-ban Pécsett, 1357. és 1358-ban újra Esztergomban, 1359-ben ismét Lippán ós 1360-ban Bácson. 3 Mindenesetre nagy változások, jelentékeny szükségletek merültek fel, hogy oly sűrűn kellett a közgyűléseket hirdetni. E közgyűlések jótevőit is nagyobbrészt ismerjük. 1352-ben az öreg királyné adta a költségeket, 1353.-ban a szerémujlaki földesúr Újlaki Miklós, a későbbi országbiró, 1354-ben Gilétfy Miklós nádor, 1356-ban az új nádor Kont Miklós, 1357-ben újra a királyné, 1359-ben az öreg Kerekegyházi Laczk, a hires székely ispán. Hogy ez annyira szerette Szent-Ferencz fiait, nagyon természetes, hisz fia, Dénes maga is e szerzet tagja volt, mint ilyen tanult és Szent-Ferencz fiai közül emelkedett előbb a tin­nini püspökségre, majd. a kalocsai érsekségre. Dénes érsek ugyan meghalt (f 1356.), de a szeretet köteléke az öreg Laczk ós Szent-Fe­rencz szerzete között meg nem lazult. Majdnem bizonyos, — bár föl­1 Theiner: I. 797. 1. 2 Theiner: II. 59. 3 Történelmi Tár. 1895. 753—55. 11.

Next

/
Oldalképek
Tartalom