Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1923)

I. Könyv. A marianus ferenczrendűek tartománya

jegyezve nincs — hogy az 1351-iki szemenyei közgyűlés költségeire is az ottani földes űr Lendvay Miklós, a Bánffyak őse, — volt horvát bán adott alamizsnát, mert hiszen annyira becsülte a ferenczrendű testvérek fáradozását, hogy kolostorukat kibővítette 'és 4 év múlva nagyon szép alapítvánnyal gazdagította.

1 Némileg korlátozta volna a közgyűlések ós a szerzetes elöljárók hatalmát, ha a pápai követek a ferenczrendűek kolostorait is látogathatják ós tőlük az utazásra, szolgáik fizetésére adót szedhetnek. De VI. Incze pápa, 1356. május 19-én kelt levelében a ferenczrendűeket ez alól felmentette. Mivel pedig e levél a magyarországi Kláraszüzek iratai között maradt fenn,

2 világos, hogy a pápai követek ezen terhes látogatásai a magyarországi ferenczrendűeket is fenyegették. Aaszont azt sem engedte meg a pápa, hogy a magyarországi provinciális a maga jogát kelleténél jobban kiterjessze ós a Klára szüzek fejedelemasszonyait a maga hatalmából kinevezze, hanem az óbudai apáczák (s bizonyosan az ezek háta mögött álló öreg királyné) kérésére megerősítette az apáczák fejedelemasszony-választójogát.

3 Ez időben már nem csupán a király ós királyné, hanem egyes főurak is a ferenczrendűek közül kértek maguk számára gyóntatóatyát. Ilyen volt 1353-ban Terjéni Péter ferenczrendű, Magyar Pálné gyóntatója.

4 De különösen nevezetes lett ezen gyóntatok közül Kótyi, másként Egri János, az öreg királyné és a király gyóntatója és káplánja. Jómódú abaujmegyei családból származott ós a szerzetben eszével, szorgalmával előadó (lector) lett. 1358-ban a királyné káplánja és szeptember 26-én az esztergomi káptalan előtt felmutatta XXII. János pápa azon bulláját, mely a Klára-szüzeket a tizedfizetós alól fölmenti.

6 Mivel e felmutatás az óbudai apáczák javára törtónt, világos, hogy itt is a királyné megbízásából járt közben. Nemsokára elküldötte őt a királyné Avignonba az apostoli székhez és ott nem csupán a maga és rokonai számára szerzett mindenféle kegyelmeket, hanem szerzete számára is megkerestette azon felhatalmazást, hogy 1 Fejéri IX/2. 152—54. 11. 2 Fejér: IX/2. 506-07. 11. 3 1359. febr. 21. Theiner II. 40-41. 11. 4 injoukori Okm. VI. 127. 1. 5 Fejér IX/7. 171-73. 11.