Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1923)

I. Könyv. A marianus ferenczrendűek tartománya

tizedet.

1 1281. márczius 25-én a zágrábi püspök itt közösítette ki az egyházból a dúló, fosztogató Kőszeghy testvéreket, egyébként bán urakat,

2 1312-, 1331- és 1401-ben itt tartották a mariánusok közgyűléseiket.

8 1438-ban Egri András a provinciális meglátogatta a verőczei kolostort.

4 A XV. században a verőczei uradalom a Marczaly család kezére jutott. Ezzel a ferenczrendűek jól jártak, mert a Marczaly család tagjai közt kegyes jótevőkre találtak. így Marczaly János 1455-ben római ós jeruzsálemi zarándoklatra készülvén, e végből tett végrendeletében a verőczei ferenczrendűekről is megemlékezett és nekik adta az ő jobbágyai után, addig az uradalomnak szedett tizedet. Ezért azonban kérte, hogy minden héten mondjanak egy misét Szent-Bernardin új oltáránál.

5 Szent-Bernardin oltára valóban nem lehetett régi, mert hiszen csak 1450-ben iktatta őt V. Miklós pápa a szentek sorába és így előbb nem lehetett tiszteletére oltárt emelni. Mivel pedig Szent-Bernardin a szigorú ferenczrendűek nagy pártolója és terjesztője volt, a mariánusok igazi szeretetet tanúsítottak azzal, hogy egyházukban neki mégis oltárt állítottak. A Marczalyak kihalta után Verőcze Lendvai Bánffy Jánosé a későbbi nádoré lett. Mivel pedig 1517-ben a mariánusok is a szabály szigorúbb értelmezését fogadták el, 1518. aug. 17-én tartott közgyűlésükön azt határozták el, hogy a verőczei kolostor nagy terjedelmű ingatlanait: 13 népes és egy pár néptelen jobbágy telket, a kétkerekű malommal együtt, a verőczei hegyen egy szőlőt, továbbá a kolostort illető vámot Bánffy János főpohárnok mesternek adják át, mint kegyes pártfogójuknak abban a reményben, hogy árát majd a szükség szerint a kolostor szükségleteire fordítják.

6 Bánffy János pártfogása alatt virágzott is a kolostor. 1531-ben guardiánja rósztvesz a székesfejérvári közgyűlésen.

7 1 Fejér: Cod. Dip. V/l. 570—71. Tkalcic : Monumenta eppatus Zagrabiensis I. 20 i. 2 Knauz : Monum. Strig. II. 144. 3 Tört. Tár 1895. 754—55. 4 Országos Levéltár. Dl. 13269. 5 Országos levéltár. Dl. 14915. 6 Kósa : i. m. 163—64. Az évszám kiigazítandó 1518-ra. 7 Kósa: i. m. 218.