Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1923)

I. Könyv. A marianus ferenczrendűek tartománya

provinciális, hogy tiltakozzék a szécsényi kolostorért folytatott per elhalasztása ellen.

1 A Marczalyak kihalván a segösdi uradalom a még hatalmasabb és még gazdagabb Báthory család ecsedi ágára szállott. Báthory András koronaőr három fia közül György, a főlovászmester, rendesen a Segösdhöz nem messzire eső Babócsa várában lakott és udvari hitszónoka is mindig egy-egy mariánus ferenczrendű volt. Ilyen volt pl. 1507-ben Mihály atya s ennek kérésére Báthory György január 6-án vizkeresztnapi ajándékul felmentette a segösdi kolostornak Segösdön, Farkasfalván és Marczaliban lakó jobbágyait minden rendkívüli adótól és a hadipénz fizetésétől

2 1511-ben Erzsébet napján mind a három testvér (György, István 1511-ben temesi főispán, később nádor, András somogyi főispán) Babócsa várában mulatott. Ekkor járult hozzájuk Segösdi Nagy Antal provinciális ós kérte tőlük a segösdi kolostor részére azt a segösdi halastavat, amely Gesztenye nevű azóta elpusztult falu felé feküdt. A három testvér ezt a kérést teljesítette, mert hiszen bizonyos volt, hogy a ferenczrendűek böjtjüket igy könnyebben megtarthatták, csak azt kötötte ki, hogyha ők maguk személyesen megjelennek Segösdön, akkor ők is halászhassanak.

3 A következő évben Szent-Péter ós Pál napján Báthory György a segösdi rétekből azt, amely Illési nevü faluba vezető út mellett esett, ajándékozta a Boldogságos-Szűz iránt való tiszteletből a segösdi kolostorban lakó ferenczrendűek használatára.

4 1517. után, mivel a mariánusok is elfogadták Szent-Ferencz szabályainak szigorúbb értelmezését és a pápa határozata szerint ingatlanokat nem bírhattak, a segösdi kolostor kegyes pártfogói másként gondoskodtak, hogy a segösdi kolostorban az Istennek szolgáló ferenczrendűek száma az élelem hiánya miatt meg ne fogyatkozzék. Batthyány Benedek budai várnagy 1524. februárban Ötvös nevű Segösdtől délre eső falujában tartózkodván, úgy egyezett meg a segösdi ferenczrendűekkel, hogy az atádi kétkerekű malmot tőlük 100 forintért megveszi és azonfelül megígérte, hogy óvenkint 12 pécsi köböl búzát ad nekik, 6-ot Kará1 Kósa i. m. 125—28. -11. 2 A ferenczrendűek pozsonyi levéltára Lad. XXXIII. f. I. nr. 4. 3 U. o. Lad. XXXVI. f. I. nr. 26. 4 U. o. Lad. XXXIII. f. I. nr. 5.