Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1923)

I. Könyv. A marianus ferenczrendűek tartománya

csonyra, 6-ot pedig böjt első vasárnapjára és elrendelte azt is, hogy ha a ferenezrendűek odavisznek valamit őrölni, alamizsnaként vám nélkül őröljék meg, mikor a malomnak vize van.

1 Báthory György is megvette a segösdi kolostornak adott ingatlanokat, de Isten szentei iránt mindig tanúsított tisztelettől és szeretettől vezéreltetve, azokat megint csak a segösdi egyház javára fordította és főleg díszes egyházi ruhákat, kereszteket és egyéb felszereléseket készíttetett, hogy az istentisztelet még fényesebb legyen. Ezeket a mohácsi vész után gyakran Babócsa várában tartotta, mint biztos helyen, de végrendeletében gondoskodott róla, hogy azok a segösdi ferenczrendűeknek jussanak. Nagyon kérte testvéreit is, hogy végrendelete ezen részét ne háborgassák, András nevíi öescse akkoriban tárnokmester 1531ben meglátogatván őt Babócsa várában magához kórette a kapornaki hiteles hely embereit és azok előtt szept. 16-án kijelentette, hogy ő mindazon rendelkezésekhez és hagyományokhoz, amelyeket bátyja G-yörgy különösen a segösdi kolostorra nézve tesz, hozzájárul ós azokba beleegyezik.

2 Mikor e beleegyezést adta Báthory András, akkor már meg volt Báthory Györgynek végrendelete, hiszen majdnem mindenik évben csinált egyet, igy készült a halálra, de 1532-ben január elején a régi végrendeleteket mind hatályon kivül helyezve január 4-ón új végrendeletet tett s ez azután hatályba is lépett. Ebben először is úgy rendelkezett, hogy őt a segösdi kolostorban temessék el. Mindazon ezüsttárgyakat, amelyeket nagyobbrészt úgy is a segösdi kolostor volt ingatlanainak árából készíttetett ós amelyeket a bekövetkező nagy veszedelmek miatt biztos helyre vitetni és elhelyeztetni rendelt, a segösdi kolostornak hagyja. A művésziesen készített és bőségesen megaranyozott, de azért nem arany kelyhet, a tányérkával, továbbá a tálczával ós ampolnákkal együtt szintén a segösdi ferenezrendűek egyházának hagyja. Ezé lett a három, dalmatikákkal felszerelt, kivarrott keresztekkel, drágakövekkel ós gyöngyökkel ékített fekete, veres ós sárga színű miseruha, egy aranyozott, veres vecsernyepalást (kappa), három oltáröltöző (veres, sárga és fehér színű) ós elren1 U. o. Lad. XXXIII. f. I. nr. 6. 2 U. o. Lad. XXXIII. f. I. nr. 8.