Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1923)
I. Könyv. A marianus ferenczrendűek tartománya
mondani. 1 Egyáltalában e század vége felé Pozsony város tanácsa mindinkább ellenséges állást foglalt el velük szemben, mert a tanácsosok nagyobb része evangélikus (lutheránus) vallású lett. Ezéit 1600. nov. 12-én Rudolf király királyi oltalom alá fogadta őket és megbízta a magyar királyi kamarát, hogy a pozsonyi ferenczrendűeket mindenféle károsítok és támadók ellen megvédelmezze. 2 Visszatérve a kolostor belső életének ismertetésére, 1533-ban Szegedi Imrét rendeli ide a közgyűlés guardiannak és Szegedi Mátyást orgonás testvérnek.* 1548-ban Terebezdi János, a volt provinciális vállalta magára a kolostor vezetését. 4 1540-ben a katonai élelmező biztos vetett szemet a kolostor egy részére és követelte, hogy adják át annak egy részét, hogy ő ott zabot tarthasson. A ferenczrendűek ezt persze ellenezték, de az élelmező biztos meg tudta nyerni tervének a távollevő király nejét, Anna királynét s ez 1540 febr. 20-án kiadott rendeletében kényszeríteni akarta őket az épület átadására. Maga a Pozsonyban lakó királyi helytartótanács kelt védelmére „az Isten szegény szolgáinak" és bizonyította, hogy nem lehet őket kényszeríteni a zab átvételére, mert van sok tágasabb hely a városban annak elhelyezésére. 5 1551-ben azután újra kísérletet tett a kamara a takarmány elhelyezésére a kolostorban. A királytól rendeletet eszközölt ki, hogy az osztrák kamara egy hivatalnoka jöjjön, aki megvizsgálja a kolostort, a helytartótanács részére utasítást szerzett, hogy a kolostor elöljárójával tárgyaljon. 0 Borzasztó csapás volt e szerzetházra az 1590. szeptember 5-iki földrengés. Az egyház hajójának bolthajtása ós a kolostor egy része összeomlott. Nem volt módjuk az egyházat hamarjában újra beboltozni s azért egyelőre famennyezetet emeltek a hajó fölé s a kolostort építék fel újra. Végre 1616-ban Rudinay János guardiánsága idején, a most is meglevő donga-bolthajtást készítették el a templom hajójában. 7 1 Kósa : i. m. 214. 2 Henszlmann: i. m. 96. 3 Kósa: i. m. 223. 226. 4 Országos Levéltár N. R. A. f. 339. nr. 33. 5 Egyháztörténelmi Emlékek III. 439, 441. 6 U. o. V. 606. 7 Henszlmann : i. m. 96.
