Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1923)

I. Könyv. A marianus ferenczrendűek tartománya

nemes magaviselete által megnyerte, hogy ez fia nevelőjévé tette és 2 év múlva szabadon bocsátotta. 1663. október 16-án Nyitra is török kézre jutott s a ferenczrendűek kolostorát a török katonák elfoglalták. De ekkor már a mariánusok sem rettegtek a törökök korbácsától és készebbek voltak meghalni, mint a szegény keresztény népet egészen magára hagyni. Sikerült is nekik nagy könyörgésre a törököktől az alsó városban egy házat kapni és igy ott maradhattak. Szerencsére a következő évben a keresztény seregek Nyitrát visszafoglalták ós igy ők is visszakapták kolostorukat, csakhogy, sajnos, leégve. A Nahács mellett levő védtelenül álló szentkatalini kolostor is megint nagy pusztulást szenvedett. Először a tatárok rohanták meg és az oltárokat fölégették. Azután a császári seregek jöttek ós ezek rettenetes rombolást vittek végbe. Szétverték az ajtókat, ablakokat, megverték a szerzeteseket és ruháiktól megfosztották, az odamenekülő népet pedig legyilkolták. A zavarok és megpróbáltatások közt elérkezett a közgyűlés ideje. Azért a generális Schwatz Lajos tiroli ferenczrendűt küldte apostoli látogatóul és igy 1665. július 20-án megtarthatták a közgyűlést Pozsonyban. Ezen Ramocsaházy Remiget (nevéről Ítélve szabolcsmegyei magyar ember volt) választották meg. Egyúttal bővítették a szabályokat és még részletesebben meghatározták a testvéreknek teendőit. Nevezetes e részletes szabályokban az, hogy ezentúl nem lehetett provinciálissá választani, aki nem e rendtartomány kebelében tette le a fogadalmat, vagy legalább is 10 évvel előbb nem volt bevóve e rendtartományba ; még az ilyennek is végig kellett mennie a fokozatokon s ha egyszer valaki a provinciáiisi terhet viselte, nem lehetett újra választani • csak két fordulás, vagyis 6 év múlva. Látszik tehát, hogy Taurity Pál esetéből okultak. A személyes tapasztalatot úgy kellett neki megszereznie, hogy egy kolostorban sem tölthette az óv nagyobb részét, hanem folyton változtatnia kellett tartózkodási helyét. A guardiánok sem lehettek egyfolytában, hanem minden hároméves fordulat után vissza kellett térni a szerzetes atyák egyszerű teendőihez. Nagyon gondoskodtak tehát róla, hogy a megbízások senkit kevéllyé ne tegyenek. Ramocsaházy az időközi gyűléseket Pozsonyban tartotta meg 1666. június 20-án és 1667. augusztus 20-án.