Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1923)

I. Könyv. A marianus ferenczrendűek tartománya

hogy a bosnyák-horvát rendtartomány kezébe került zágrábi hires kolostort visszanyerje. Mivel pedig ez nem idegen, hanem más ferenezrendűek kezén volt, a szerzet generálisához fordult és Messana Archangel generális (f 1607. október-20-án) meg is parancsolta, hogy a zágrábi konvent régi tulajdonosaiknak viszszaadassék, csak azt kötötte ki, hogy a provinciális odaküldje a testvéreket még a bosnyák-horvát testvérek eltávozása előtt.

1 Ugyanez időtájt sikerült a Varasdtól nyugatra eső ormosdi (most friedaui) kolostort is megszerezni a csoport részére, mert a salvatorianusok azt még 1556. táján elhagyták és most sokkal távolabb laktak, hogysem annak átvételére gondolhattak volna, ellenben a mariánusok a kolostort Varasdról könnyen elérhették és benépesíthették.

2 Az új érsek és földesúr, gr. Forgáeh Ferencz, a bécsi békekötés I. szakasza értelmében a nagyszombati kolostort is 1607-ben visszaadta jogos tulajdonosaiknak, a mariánus ferenezrendűeknek.

3 Testvéri szeretetüket ós buzgó munkálkodásukat mutatja az is, hogy Kopcsányi Pap Márton lemondva az esztergomi kanonokságról, 1608-ban közéjük lépett.

4 Herovics Mátyás csanádi püspök és székesfehérvári prépost pedig, mint Draskovich Ferencnek 1616-ban kiállított okirata mutatja, legalább a szerzet külső tagja ós érdemeinek részese óhajtott lenni.

5 A külföldi ferenezrendűek azonban mégsem voltak megelégedve a magyar mariánusok magaviseletével. A szigorú, minden órára megszabott rendet még mindig nem találták meg a magyarok közt s az egyes kolostorok ingatlanai még mindig megvoltak, mert a háborús idők miatt a magyar ferenezrendűek ezekre még mindig rászorultak ós magukat csupán alamizsnából fenn nem tarthatták. Azért a külföldi ferenezrendűek elhatározták, hogy legalább egy kolostort átvesznek és ebben, mint egy példaképben, megmutatják, hogyan akarják ők keresztülvinni a ferenezrendűek teljes átalakítását. Evégből segítségül hívták a generális helyettesének Német-, Magyar- ós Lengyelországokra kiterjedő hatáskörrel kinevezett, nemzeti biztosát (commissarius nationalis), a volt osztrák provinciálist, Daumio Gábor Bonaventurát. Ez 1 U. o. Lad. Siklosensis. 2 Kósa : i. m. 604. 3 U. o. 252. 4 Farkas : Scriptores prov. s. Mariae 20. 5 Századok. 1877. Vidéki kirándulás 109.