Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1923)

I. Könyv. A marianus ferenczrendűek tartománya

Lippa elfoglalásánál értesülünk azon szenvedésekről és gyötrelmekről, amelyek a ferenczrendűeket az ilyen török győzelmek alkalmával érték. Midőn ugyanis Lippára betörtek, a lippai ferenczrendűeket is kegyetlenül megkínozták. Nevezetesen Szegedi Ferenczet, a lippai guardiánt, mintha nagy kincseket rejtett volna el a templomban, úgy megverték, hogy öt foga kitört, de azért megmenekült.

1 1555-ben a török elfoglalván Kaposvárt,

2 Segösdön se maradhattak meg a mariánusok, mert minden untalan rajtuk ütöttek volna a török rablók. 1566-ban pedig Szigetvár elfoglalása után a törökök gyújtogató, rabló csapatokat bocsátván Csurgó és Kanizsa felé, a nagykanizsai, szemenyei, falkosi és keszthelyi kolostorokból is kénytelenek voltak menekülni, mert a ferenczrendűek kolostorai egészen a külső városokban voltak ós igy az ellenség támadásai elsősorban érték őket. Az utolsó kolostor, amelyet a török hódítás miatt vesztettek el a mariánusok, a győri volt ; 1594-ben Szinán nagyvezér seregei Győrt elfoglalván, a győri régi kolostort is lerombolták. A hitújítás terjedése ós a protestáns túlzók türelmetlensége, kegyetlen üldözései miatt szintén nagyon sok kolostorból ki kellett vonulniok a mariánusoknak. A lőcsei kolostorból, úgylátszik, már 1536-ban Fels Lénárt seregének bevonulásakor zaklatták ki őket, mert 1543-ban kolostoruk üresen állott és oda a Menedékkőről elűzött karthauziakat helyezték be.

3 1540—42-ben a belháborúk, utóbb a török háborúk megújulása miatt sok hadsereg vonult hazánkba. Ez megint sok rablásra adott ürügyet. A szabad királyi városok ugyanis a hadsereg élelmezéséhez szükséges tárházak építése helyett egj^szerűen ki akarták űzni a ferenczrendűeket ós magtárnak, tárháznak elfoglalni kolostoraikat. Sőt ezzel sem elégedve meg, beleavatkoztak a szerzet belső kormányzásába és ha meghagytak is egykét testvért a kolostorban, azokat ők válogatták ki az ő tetszésük szerint. Mivel pedig tudták, hogy ez ellen a provinciális, vagy az őr tiltakozni fog, ezeket a városokba be sem engedték. Igy azután nem volt csoda, ha a buzdítás ós felügyelet nélkül 1 Kósa: i. m. 234. 1. 3 Barabás : Zrínyi Miklós életére vonatkozó levelek. I. 316. 1. 3 Egyháztörténelmi emlékek. II. 420. 1.