Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1923)

I. Könyv. A marianus ferenczrendűek tartománya

élő szerzetesek néha magukról elfeledkeztek ós a városi tanács­nak okot szolgáltattak a panaszra, az ellenük való föllépésre és a kiűzésre. Ferdinánd király ezt meghallván, nagyon fölindult és 1542. szept. 16-án kelt levelében nem ok nélkül veti szemére a szabad királyi városok polgárainak, hogy ezáltal a lutheránus gondolkozást utánozzák és azt akarják elérni, hogy a szent he­lyeken az Istent dicsőitő énekek megszűnjenek s a városok pol­gárainak példáját azután a tanulatlan, egyszerű nép is kövesse. Megparancsolja azért, hogy a kolostorokból mielőbb elvigyék az odarakott dolgokat, adják vissza azokat a ferenczrendűek hasz­nálatára és engedjék vissza az elűzött testvéreket. 1 A mariánu­nusokat e rendelet közelről érintette, mert hisz nekik több sza­bad királyi városban, nevezetesen Kassán, Lőcsén, Pozsonyban, Sopronban voltak kolostoraik s a pozsonyiról biztosan tudjuk, hogy több izben el akarták foglalni katonai czélokra, magtárnak és tárháznak. 1549-ben Szombathely vára az evangélikus Révai Ferencz nádor helytartó kezére jutván, ő és tiszttartói addig zaklatták az ott levő ferenczrendűeket, hogy elhagyták a kolos­tort s az 1557-ben már jó ideje üresen állott. 2 Hogy az ország felfordulása s a pénz szüksége mily bajo­kat okozott a mariánusoknak még abban az esetben is, lia párt­fogóik katholikusok maradtak, mutatja a segösdi kolostor kin­cseinek története. E kolostort a Báthoryak, kivált Báthory György a főlovászmester sok szép ezüst egyházi szerrel ajándé­kozta meg. 1532-ben Szolimán török császár Bécs felé tartva, Báthory György féltette a segösdi kincseket és azért úgy intéz­kedett, hogy Segösdi Antal barát, II. Lajos király volt hitszó­noka vitesse el e kincseket Pettauba. Ez el is szállította Pet­tauba és ott egy Gábor nevű polgárnál őrizet végett elhelyezte. Báthory György testvérének, István nádornak, özvegye Zsófia herczegnő másodszor Pekry Lajoshoz, akkoriban a szlavóniai sereg kapitányához ment férjhez s igy Pekry tudomást szerzett a segösdi kincsekről. Bár semmi köze sem volt a Báthoryakhoz, sem a segösdi kolostorhoz, mégis annyira fenyegette a pettauia­kat, hogy ezek kényszerítettók Gábor polgártársukat, hogy a 199 márkát nyomó segösdi ezüst tárgyakat Pekrynek kiadja. Pekry azután az ezüstöt beolvasztotta és elhasználta. Csak 1 Ivósa : i. m. 228. 2 V. ö. Egyháztörtónelmi emlékek. V. 387. Kósa : i. m. 495. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom