P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

nemcsak egyszerűen befogadjuk, hanem egyenest életünk eszményképévé avatjuk! Most, amikor az A. C. a családi élet megszentelését teszi a magyar katolikus élet legsürgetőbb feladatává, nem tudok elképzelni hatásosabb eszközt a terv gyakorlati végrehajtásához, mint a szálláskeresés szokásának egész országot átfogó és minden családot egybefűző ájtatosságát. Egyetlen megoldásunk sem tudja elérni azt, hogy a családi otthonból valóságos szentély legyen, hogy a reáeső napon az imádkozó családok templomává lehessen, a család központjába egy a saját házában felállított oltár álljon, és ugyanezen a napon a család minden tagja az Űr asztalához járuljon. Igaz, hogy csak karácsony előtti kilenc napra vonatkozik, de hatásában felülmúl minden másfajta pasztorációt. Hozzá olyan formában jut el az A. C. családvédelmi gondolata a néphez, amely a néplélekhez van szabva. Az elméleti kérdések tisztázására nélkülözhetetlenül szükségünk van, az ismeretterjesztő előadásokat a propaganda minden eszközével meg kell valósítanunk. De a gondolati részen elhelyezett súly csak akkor billen a gyakorlati oldalra is, ha a néplélek kultuszra hajló természetét tudomásul vesszük és a dogmatikát azonnal kultusszá alakítjuk. A néplélek áhítata másutt is ezekben a kultuszokban él. A családi élet újjászületését is akkor érjük el igazán, és a néplélekhez arányítva, ha kultuszt teremtettünk belőle. A szálláskeresés ájtatossága ez időszerint a legjobban elterjedt és a további terjesztésre legjobban előkészített családvédelmi forma. A népi kultusznak egyik igen fontos kelléke, hogy határozott formákba rögzítsük. Tehát a szálláskeresésnek is akkor lesz keletje, ha határozott formát ád az ájtatosságnak. Egy ilyen bevált menet pl. a következő. Kilenc-kilenc család csokorba ölelkezik a karácsonyt megelőző kilenc napon. Azok a csonka bokrok, amelyek még nem találták meg mind a ki-