P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

SZÁLLÁST KERES A SZENT CSALÁD Ez a neve annak az adventi ájtatosságnak, amelyet a néplélek eszelt ki a maga titokzatos vonzású lelkivilágának mélységeiből, és a földre lépni készülő Istenfiának azt a mozzanatát ragadja meg, amelyben a Szűzanya szíve alatt rejtőző Isten-ember kér bebocsájtást az emberektől. Ilyen meglátást nem szívesen színez ki a hivatalos liturgia. A néplélek azonban épen ezeket a gyengéd, az élet medrének legmélyebb vágásain járó utakat járja. Azoknak az együttérzéseknek titkából sejlik ez a gondolat, amely a Jézust kereső asszonyok húsvéthajnali zokogásában sír fel népszokásainkban, vagy a szülésre váró Boldogaszszony kilencedének vilákából táplálkozik. A teória a konkrétumok világából indul, a néplélek ezeknek a láthatatlan és sokszor lényegtelen átéléseknek tárgyaiból merít. Ilyen a szálláskeresés ájtatossága is. Kinek jut eszébe kultuszt vagy liturgiát teremteni abból a tényből, hogy Betlehem hidegszívű polgárai kiutasítanak egy názáreti fiatal asszonyt az első szülés kínjai és kilátásai közepette. Csak a néplélek veszi fel az emberi életnek ezeket a primitív vonatkozásait s tud beléjük egész lelket vinni. Hiszen emberileg van is valami mélyen megható abban, hogy nem fogadják be az Istenfiának édesanyját, nem nyitnak ajtót a földre készülő Jézus Krisztusnak . . . Amit a zsidóság, s azóta is ki tudja, hány ember elmulasztott, a szálláskeresés áhítatos bokra, kilenc családnak szent szövetkezése pótolni akarja. Ök befogadják a Szent Családot. Krisztus és a Szűzanya most is itt jár és kopogtat szívünk ajtaján. Befogadjuk-e őt? S a szálláskeresés ájtatossága a felelet reá: