P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)
A NÉPI GONDOLAT SZEREPE A MAGYAR TÁRSADALOM NEVELÉSÉBEN A népi gondolatot gyakorlatilag vetette fel a társadalom és az irodalom lélektanának kritikusa, mind a kettőnek gyakorlatilag kell a szemébe néznünk. Ebből a szempontból a népi gondolatot az a hit hatja át, hogy magyarságunk legmélyebb értékeit a nép őrzi. Az a nép, amely már a történelmi fellépése idején az ú. n. előmagyarok rétegében élt, amely a föléje került török-bolgár szervező elemet, majd jelenlegi hazájában talált javarészt szláv réteget annyi sikerrel beolvasztotta és magyarrá tette, —- amely a török megjelenéséig az egységes magyar lélek és jellem alakítóereje, a nyugati műveltségnek legalább Beatrice bevonulásáig sajátosan magyar jelleget és stílust adott, a törökdulás megakadályozásában oly jellegzetesen magyar vitézséggel és erénynyel vette ki részét. De a felszabadulás után beözönlött és betelepített idegenekkel nem bírt, nem győzte beolvasztó erővel a nyakába zúdult más fajta népeket, még kevésbé az idegenből hozzánk hömpölygő és évszázadokon keresztül áramló kultúrszellemet. Nem mintha beolvasztó ereje csökkent volna. Ha számokkal mérhetnők ezt az erőt, azt hiszem, többet mondanának az üresen és gazdátlanul álló görögkeleti templomok és a magyarság asszimiláló erejének csodáiról beszélhetnének az egykori tót templomok és iskoiák százai. Hogy csak Gyöngyöst említsem, ahol az egykori tót vidékből már csak Markazon és Kisnánán él egy-két Öreg igazi tót, a következő évtized nem talál már egyebet ebben a faluban sem, csak magyart. S ha a magyarság életfáját a pusztulás titkos férge nem