P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

A NÉPI GONDOLAT SZEREPE A MAGYAR TÁRSADALOM NEVELÉSÉBEN A népi gondolatot gyakorlatilag vetette fel a társadalom és az irodalom lélektanának kritikusa, mind a kettőnek gyakorlatilag kell a szemébe néz­nünk. Ebből a szempontból a népi gondolatot az a hit hatja át, hogy magyarságunk legmélyebb érté­keit a nép őrzi. Az a nép, amely már a történelmi fellépése idején az ú. n. előmagyarok rétegében élt, amely a föléje került török-bolgár szervező elemet, majd jelenlegi hazájában talált javarészt szláv ré­teget annyi sikerrel beolvasztotta és magyarrá tette, —- amely a török megjelenéséig az egységes magyar lélek és jellem alakítóereje, a nyugati műveltségnek legalább Beatrice bevonulásáig sajátosan magyar jel­leget és stílust adott, a törökdulás megakadályozá­sában oly jellegzetesen magyar vitézséggel és erény­nyel vette ki részét. De a felszabadulás után beözön­lött és betelepített idegenekkel nem bírt, nem győzte beolvasztó erővel a nyakába zúdult más fajta népe­ket, még kevésbé az idegenből hozzánk hömpölygő és évszázadokon keresztül áramló kultúrszellemet. Nem mintha beolvasztó ereje csökkent volna. Ha számok­kal mérhetnők ezt az erőt, azt hiszem, többet monda­nának az üresen és gazdátlanul álló görögkeleti temp­lomok és a magyarság asszimiláló erejének csodáiról beszélhetnének az egykori tót templomok és iskoiák százai. Hogy csak Gyöngyöst említsem, ahol az egy­kori tót vidékből már csak Markazon és Kisnánán él egy-két Öreg igazi tót, a következő évtized nem talál már egyebet ebben a faluban sem, csak magyart. S ha a magyarság életfáját a pusztulás titkos férge nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom