P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

„liturgiája" is van ám a zarándokiásnak. A keresztet és a zászlókat minden templom és szobor előtt háromszor meghajtják, a hordozható Mária-szobrot háromszor előre és hátra járó három lépésben járatják, amerre csak mennek, kiszalad a falu apraja-nagyja, hogy csókot leheljen a búcsúskeresztre, és legalább lélekben csatlakozzék a vezeklő menethez. A kegyhelyen harangszó fogadja a csapatot, a legutóbb érkezett csoport hordozható Máriája fehérruhás „menyasszonyok" vállán szentcsókkal köszönti őket, s végre elérkeztek az álmok helyére, Szűz Mária közelébe. S így mennek visszafelé is, ilyen diadalmenetben, égi zsákmánnyal bőven szívükben. S mindezt hiába keresed az Egyház hivatalos szertartáskönyveiben. Az Egyház és a nép évezredes egységének, ennek a legmélyebb népi kultúrának íratlan, de élő bizonyságai ezek a szépségek. 3. Vallásos népszokások. Utolérhetetlen érzékkel ruházza fel a nép a maga életének stílusával ünnepeinket a népszokásokban. Közismert a betlehemezésnek sok változata és néplélektani érdekessége. Vagy az arató és szüreti ünnepségeknek vallási tartalommal való teltsége. Minden évszaknak megvan a sajátos áhítatgyakorlata, de egyenest elragadó pl. a szálláskeresés ádventi ájtatosságának tartalma és rendje. Szállást keres a Szent Család. A betlehemi közönyösség engesztelésére szívesen nyitja meg ajtaját minden családi ház, hogy otthont adjon a várandós, a kis Jézust világrahozni készülő Szent Szűznek és jegyesének, Szent Józsefnek. Ki tudná ezt kellő tapintattal és finomsággal szószékre vinni, vagy színpadon megjeleníteni, festménybe, szoborba faragni? S amin az ihlet megszállottjai versengenek, elénk varázsolja a nép a maga ájtatosságaiban. Házról-házra viszik a Szent Család képét vagy szobrát, akárhányszor egész kápolnáját, és végzik a kilencnapos előkészületet karácsony ünnepére. A nép lelke ezekben az imákban és énekekben többet él át, mint legnagyobb művészeink ecsetjéből vagy vésőjéből va-