P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)
Külön vizsgálat alá kell venni Pelbárt tanítását az isteni előrerendelésről. Horváth Cirill u. i. azt az állítást dobta Pelbárt-irodalmunkba, hogy Temesvári a Molina-féle tant vallja. Alapul a Pomerium egyik beszédét veszi, 2 7 melynek tárgyunkhoz vágó része a következő: „Ám talán azt vethetnétek ellenem, hogy ha Krisztus mindenkit szeret, akinek üdvösségét óhajtja, akkor mindenkit szeret, mivelhogy ő mindenkinek üdvösségét óhajtja. (I. Tim. 2.). Aztán az angyalok sem csupán a választottaknak szolgálnak, sőt a gonoszoknak és hitetleneknek is vannak őrző angyalaik, mint Jeromos mondja, és ezek mindnyájokat az örök üdvösségre akarják vezérelni. Tehát az Űr mindenkit megajándékoz szeretetével. De megfelel erre Szent Bonventúra (sup. III. d. 31. qu. c. Iram.) mondván, hogy két rendbéli az Isten akarata. Az egyik megelőzi cselekedeteinket, a másik azok szerint igazodik. Az első egyedül tőle függ, az utóbbi a mi tetteink szerint megyen. így, úgymond, Krisztus szeretete is más és más lehet. Azzal a szeretetével, mely megelőzi cselekedeteinket, mindenkit szeret, mivelhogy mindenkit idvezíteni óhajtana, amennyire csak őrajta áll a dolog. De azzal a szeretettel, mely a mi cselekedeteink szerint igazodik, nem szeret mindenkit és nem is óhajt mindenkit idvezíteni. Mivelhogy erre a mi érdemeinkre volna szükség. És ekként a hiba mibennünk vagyon Horváth idézetének ez csak kis része, mely öszszefoglalva tükrözi mindazt, amit Pelbárt az egész idézetben a kérdéses tárgyról mond. „Íme Pelbártnál a Molina-féle tan, — mondja Horváth — melyet sok harc után a katolikus egyházban a hittudósok nagy többsége, úgylátszik, magáévá tett, teljes világosságában". 2 8 Tévedés azonban ebből a helyből az előrerendelés spekulatív megoldására is következtetéseket von2 7 De Sanctis Aest. XXXVIII. B—D. 2 8 Horváth Cirill, Pomerius, Bp. 1894, 49. lap.
