P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)
ni. Ez az idézet szentbeszédből való, a szószéken pedig mindenki molinista. A szónok buzdít és tettre indít s így természetes, hogy a teremtmény szerepét fogja nyomatékozni. A Rosarium-ban, ahol Pelbárt e kérdést témaszerűen tárgyalja, nem a molinista felfogást képviseli. Ellenkezőleg a Bannez-féle fölfogás alapvető mozzanatai nála már mind megvannak. Pelbárt tanítását a következőkben foglalhatjuk össze: Isten az ő szemében is minden teremtett tevékenységnek első oka. Nevezetesen, minden tettet az isteni akarat indít meg, hatásosabban és közvetlenebbül, mint a másodrendű okok, hisz ezeket is Isten lendíti cselekvésre. 2 9 A föltételes jövő tettek tudásának közvetítő közege is az isteni akarat végzése. 3 0 A természetfeletti rendben is minden üdvös cselekedet a kegyelemből fakad. 3 1 Pelbártnak az előrerendelésről szóló tanítása ezeknek az elveknek következetes érvényesítése. Felteszi a kérdést: az érdemek előrelátása és a szabadakarat helyes használatának előretudása-e az előrerendelés oka? Az biztos, hogy nem lehet az előrerendelő tevékenység oka. Istenben u. i. az előrerendelő tevékenység azonos az isteni akarattal s így nem lehet más oka, csak az isteni akarat. Feltehetjük azonban a kérdést így is: azért ad-e Isten valakinek kegyelmet és dicsőséget, mert előre látja annak jövő érdemeit? Erre a kérdésre két feleletet ismer Pelbárt. Az egyik Genti Henriké. Szerinte Isten egyedül azért hív valakit a hitre, a bűnbánatra s ad kegyelmet és dicsőséget, mert előre látja az érdemeket. Azért választotta Jákobot és vetette el Ézsaut, mert előre tudta, hogy Jákob felhasználja a kegyelmeket, Ézsau pedig nem. Ennek a nézetnek azonban ellene 2 9 Ros. I. Voluntas. 3 0 Ros., I. Praescientia § 3, 20. 3 1 Ros., Gratia § 32, 33.
