P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)
hez ér, melynél elválik útjuk, mindig a legudvariasabban tér el: Sed salva Semper sanctitate et reverentia tanti doctoris (sc. Thomae), ista opinio et modus dicendi improbatur a Scotistis. 2 5 Külön méltatást érdemel az, hogy Pelbárt a skotista eszméket beszédei révén a hívek közé is elhintette s így őt is Duns Scotus eszméinek népszerűsítői közé kell számítanunk. S ha tekintetbe vesszük azt a nagy hatást, melyet műveivel elért, méltán sorolhatjuk Sziénai Szent Bernardin, Kapisztránói Szent János és Marchiai Szent Jakab mellé, kik élőszóval tették azt, amit Pelbárt inkább csak írásban. A fölös részletezés elkerülése végett csak két ferences tant említünk meg. Az egyik a föltétlen megtestesülés tana, mely szerint nem a bűn a megtestesülés művének indítéka, hanem az Ige akkor is testet öltött volna, ha nincs bűn a földön. Ebben a fölfogásban Krisztus istenemberi egyénisége központi jelentőséget kap s a szintézis célja és záróköve lesz. A természetfeletti és a természetes rend minden adománya azért van, hogy ez a Krisztus lehessen; aki embersége révén egyedileg más, mint az Isten, s a személyes egység révén mégis végtelen fokban képes szeretni Istent. Ennek a tannak természetes velejárója, hogy a lehetőségig kiemeli Krisztus anyjának a méltóságát is s azt hirdeti, hogy az Istenanya fogantatásának első pillanatától kezdve ment volt az eredeti bűntől. Ez a két tan a skotista teológia legszebb ékessége. Nem csoda tehát, ha Pelbárt is oly sokszor megemlíti. 20 Nem szólva arról, hogy az egész Stellarium a megtestesülés titkának és a Szent Szűz istenanyai méltóságának nagyarányú dicsérete. 2 5 Ros., I. Pater § 7, — Cfr. I. Praescientia § 8, Voluntas § 12, II. Gratia § 9, 15 etc. 2 6 De Temp. Hiem. S. XVI. O; S. XLVII A; De Sanctis Hiem. S. X. D; Ros. III. Incarnatio; Stellarium lib. VIII. p. I. art. I. — Ibid., lib. III. p. II. art. 111. § 1. — A Szeplőtelen Fogantatást a Stellarium IV. könyvében fejtegeti; Expositio in Psalmos fol. XII.
