P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

gyományaiban, semhogy tudatosan szembeszállhatna vele. De egyben korának is gyermeke s képtelen erőszakot venni az egyéniség viszketeg közlékenységén. Művei tele vannak egyéni kitérésekkel, stílusa sem a skolasztikusok latinsága, hanem abba is magyarságát viszi bele. Egyszerűen és természetesen ír, szereti a magyar nyelv világos és rövid szerkezetét s ebben annyira megy, hogy ha a kifejezés gyarlósága nem tükrözi vissza eléggé a mondanivaló minden árnyalatát, kész anyanyelvén kifejezni gondolatait. Be is vallja, hogy nem barátja a szőrszálhasogatásoknak. Megemlíti ugyan őket, de nem hagyja megjegyzés nélkül s kétségbevonja igazvoltukat: Sed haec Deus seit, si vera sunt.

1

4 Még inkább tükrözi a humanizmus hatását bámulatos olvasottsága. Mintha új tudományos eszmény árama csapná meg, mely nem bízik a dialektika erejében s a szillogisztika kíméletlen meghajlást követelő következtetéseiben, hanem az enciklopédikus tudás hatalmával akarna hatni. Több mint 300 írót idéz műveiben s úgyszólván nincs gondolata, melyet tekintélyre való hivatkozás nélkül közölne. S mindennek ellenére meg kell állapítani, hogy Pelbárt egyáltalában nincs az eredetiség híjával. A legügyesebb plagizátor képességeit is meghaladja az, amit Pelbárt nyújt. Itt nagy befogadó- és élénk reprodukálóképességű memóriával állunk szemben. Nagy emlékező tehetséggel megáldott elme eredetiségének minden veszedelme nélkül megengedheti magának azt a kedvtelést, hogy ily olvasottsággal lepje meg olvasóit. Pelbárt is csak így tett!

1

5 1

4 Pom. de Sanctis, Pars Hiemalis, S. LXXXIX. F. — Cfr. Ibid., S. LXXXV. H: magis tarnen desiderandum est, quam credendum. Ibid., S. LXXXIX. K: licet haec sint dicta rationabiliter, non tarnen temerarie astruenda, sed pie credenda, Deo committenda. — Ros., II. Avis § 14: Ego tarnen dubito hoc esse verum. 1

5 Pelbárt jellemzéséhez v. h.: Brisits, Temesvári Pelbárt, Bp. 1930. I. Irodalmi ritkaságok 6. sz. 9 sk. old.